Dinamizálás: a preparátumok keverése

Mi a dinamizálás?

A dinamizálás az a ritmikus keverés, amellyel a biodinamikus permetező preparátumokat, a humuszpreparátumot (500), a kvarcpreparátumot (501) és a zsurlóteát is, használat előtt vízben előkészítik. A preparátum kis mennyiségét vízbe teszik, és egy teljes órán át keverik. Csak ezután permeteznek. A név a preparátum és a víz közötti „dinamikus” kölcsönhatásra utal: a parányi preparátummennyiség erőtartalmának így át kell mennie a teljes vízmennyiségre.

A dinamizálás nem mellékes lépés, hanem a preparátumok alkalmazásának szerves része. Steiner így foglalta össze a lényeget: „Sok múlik azon, hogy bensőséges átjárást hozzunk létre.” Ilyen alapos keverés nélkül a preparátum hatástalanul oszlana el; csak a ritmikus mozgás „tárja fel” a víz számára.

A keverés elve: örvény és káosz

A keverés meghatározott mintát követ. A keverőeszközzel erős örvényt, mély tölcsért („keverőkrátert”) hoznak létre egy irányba. Amikor az örvény teljesen kialakult, hirtelen megtörik, így a víz káoszba kerül. Ebből a káoszból új örvényt építenek fel az ellenkező irányba. A rendezett örvény és a felbomló káosz váltakozását az egész órán át ismétlik.

A tölcsérnek különös jelentősége van: a biodinamikus kép szerint benne kerül a víz a lehető legnagyobb mértékben érintkezésbe a környezettel, a levegővel, a fénnyel, a hővel, és válik fogékonnyá a preparátum erőire. A forgásirány ismételt váltását tartják a keverés tulajdonképpeni hatáselvének.

Eredete és gyakorlata

Az eljárás Steiner Mezőgazdasági kurzusára megy vissza, amelyben leírja a preparátum hígítását, elkeverését és szétosztását. A mai keverési gyakorlatot Wistinghausen és mások dolgozták ki.

Lehetőleg kézzel keverjenek, keverőbottal vagy keverőseprűvel. Az alapos elegyítés a fontos: nem a pontos mennyiség, hanem a „bensőséges átjárás”. Az alap a lehető legjobb, szennyezetlen víz; gyakran enyhén felmelegítik (nyáron egy déli oldalon álló gyűjtőedényben, tavasszal és ősszel üstben). A humusz- és a kvarcpreparátum keverése között az edényt kitisztítják, mert a két ellenpólus nem keveredhet.

Mikor keverjenek, és milyen gyorsan juttassák ki

Az időpont a preparátumtól függ: mivel a kvarcpreparátumot reggel juttatják ki, a keverés ennek megfelelően korán kezdődik; a humuszpreparátumot az esti kijuttatáshoz délután keverik. Szélsőséges szárazságban bevált, hogy este humuszpreparátumot, másnap reggel kvarcpreparátumot permeteznek.

A kész, megkevert preparátumot gyorsan ki kell juttatni, mert a hatás nagyjából egy nap után fokozatosan gyengül. Kókuszrostban tárolva az erők azonban néhány naptól néhány hétig megmaradnak, így gyakori permetezés idején „tartalékba” is lehet keverni; a humuszpreparátumot hosszabb tároláshoz le kell szűrni. Keverés után a preparátumot egyébként is finom szűrőn (jutazsákon, sűrű szövésű harisnyán vagy V2A finomszűrőn) át öntik a permetezőtartályba, hogy a fúvókák ne duguljanak el.

Eszközök: keverőhordó, keverőseprű, szűrő

A keverőedény a minőséget és a szükséges erőkifejtést is befolyásolja. Alkalmas a kőagyag, a fa (nedvesen kell tartani), a réz (melegítő) vagy a rozsdamentes acél (hűvös-semleges); a műanyag és az alumínium alkalmatlan, és a biodinamikus tapasztalat szerint rontja a preparátum minőségét. A hordó legyen magas és hengeres vagy enyhén kúpos, a magassága nagyjából másfélszerese az átmérőnek, hogy jó keverőkráter alakuljon ki. Egy 200–400 literes hordóban ennek megfelelően csak 150–300 litert kevernek; a házikertben elég egy 10–20 literes agyag- vagy zománcedény keverőbottal.

A keverőseprűt mogyoró-, fűz- vagy nyírfavesszőből kötik (vagy fából lapátot készítenek), és nagyjából egy tenyérnyire ér a hordó feneke fölé; akkor a legkönnyebb vele keverni, ha a víz épp csak ellepi.

Gépi keverés: hol tart a gyakorlat

Nagyobb gazdaságokban egyre inkább gépi úton kevernek, hogy pótolják a szűkös munkaerőt. A szokásos keverőgépek a kézi keverést utánozzák; a forgásirány váltását vagy időzítő kapcsolóval, vagy úszókapcsolóval váltják ki (az utóbbi áll a legközelebb a ritmikus váltáshoz). Emellett vannak rázó keverőrendszerek (Oloid, lengőkeverő) és flowformok (Virbula, Wilkes nyomán) lemniszkátaszerűen örvénylő vízvezetéssel. A keverési eljárások lezáró kísérleti összehasonlítása még várat magára; az első eredményeket a Lebendige Erde folyóirat foglalta össze. Elterjedt tanács, hogy keverés közben lehetőleg ne legyenek a közvetlen közelben az életerőket zavaró hatások (motorok, elektromos fűtés, rádióadás); ez biodinamikus gyakorlati felfogás, nem mért hatás.