Preparátumkeverő, keverőszerkezet és keverőhordó

Mi kell a preparátumok keveréséhez?

A humuszpreparátumot, a kvarcpreparátumot és a trágyakovászt kijuttatás előtt vízben keverik: ez a dinamizálás. Kétféle dolog kell hozzá: egy edény, amelyben mély örvény alakulhat ki, és egy keverőeszköz, amely ellenállást ad a víznek. Hogy mennyi vizet kevernek, az dönti el, melyik technika illik hozzá. A kertben elég egy vödör vagy egy keverőfazék és a puszta kéz. A gazdaságban keverőhordó jön hozzá felfüggesztett keverőszerkezettel vagy keverőgéppel.

A keverőedény

• Forma: kör keresztmetszetű, hengeres, sima falú. A hasas boroshordók és a hangsúlyos vállú edények korán összeomlasztják az örvényt. Egy enyhén kúpos, alul szélesebb hordóban könnyű keverni, és alig loccsan ki belőle a víz.
• Arány: inkább magas, mint széles, az átmérő és a magasság aránya nagyjából 1 : 1,6 vagy 2 : 3.
• Töltési magasság: legfeljebb kétharmadig, egy vödröt csak félig. Keverés közben a vízszint a peremnél megemelkedik.
• Anyag: fa, kőagyag, üveg, réz, rozsdamentes acél vagy zománc. A horganyzott, az alumínium és a rozsdásodó olajoshordó kizárt; műanyag csak ott, ahol nincs más. Az edény legyen tiszta, és soha ne érintkezzen vegyszerrel vagy illóolajjal.
• Fenék: a domború fenék sarkában nem gyűlik össze üledék.

Egy 200 literes hordó átmérője nagyjából 58 centiméter. Ez a legtöbb ember számára túl széles ahhoz, hogy még erőteljesen keverjen benne. A keverés módja a dinamizálás szócikkben áll.

Kézi keverőeszközök

A keverőeszköznek ellenállást kell adnia a víznek. Egy vékony bot kitér a víz elől, a lendület elvész. Beváltak a szorosan kötött nyírfavessző-kötegek, az esztergált fa eszközök és a lécekből készült csillag alakú keverők. A merülési mélység a döntő: aki csak a felső felében kever, nem hozza lendületbe az alsót.

A puszta kézzel való keverésnek megvan a maga előnye. Érezni a hőmérsékletet, észrevenni, ha a humuszpreparátum rosszul oszlik el, és azonnal korrigálni lehet.

Mennyi vizet lehet kézzel megkeverni

A legtöbb ember számára 120 liter a felső határ, ha valóban erőteljesen kell keverni. A mérce az, hogy sikerül-e a vizet azonnal annyira lendületbe hozni, hogy az ember szinte együtt mozog vele. Masson azt tanácsolja, hogy kézzel egyszerre legfeljebb 120, géppel legfeljebb 250 litert keverjenek (Masson 2015).

Keverőszerkezet házilag: a felfüggesztett keverőeszköz

A felfüggesztett keverőszerkezetnél a keverőrúd egy forgáspontról lóg, a hordó közepe fölött. A súlya nem terheli a keverőt, az emelőhatás pedig a legnagyobb vízmennyiségeket is lehetővé teszi. Állva keverhetnek, közösen is, és megszakítás nélkül válthatják egymást (Stappung, 16.6. fejezet).

Egy ilyen berendezés részei a tartószerkezet, a felfüggesztési és forgáspont, a keverőrúd és maga a keverő. A felfüggesztést egy mennyezeti gerenda tartja, vagy két-három gerenda, illetve rúd, amelyet magára a hordóra rögzítenek. A legpontosabb méreteket Georg Merckens adta meg 1960-ban (Stappung, 16.6. fejezet nyomán):

• durva nyírfavesszőből kötött seprű, nagyjából negyed olyan vastag, mint a hordó átmérője
• felül épp csak kilóg a vízből, alul egyenesre vágva, 5 centiméterrel a hordó feneke fölött végződik
• nyílegyenes keverőrúd
• a hordó legfeljebb háromnegyedéig töltve, többnyire legfeljebb 160 literrel

Keverés közben a könyök a legjobb, ha épp csak az edény pereme fölött van. A kisebb edényeket ezért megemelve állítják fel.

Keverőgépek

A nagy gazdaságok és a gyakran permetező különleges kultúrák gépi úton is kevernek (Masson 2015). A legtöbb keverőgép motorral utánozza a kézi keverést, és időzítő szerint váltja a forgásirányt. Az ausztrál mintájú gépek szintérzékelővel váltanak, amint az örvény elér egy bizonyos magasságot, így közelebb kerülnek a kézi keverés ritmusához (Masson 2015; Wistinghausen és társai, Anwendung, 2.3.6. fejezet). Emellett flowformokat is használnak: olyan áramlási pályákat, amelyekben a víz lengő örvényekben folyik.