Biodinamikus preparátumok 500-tól 508-ig

Mik azok a biodinamikus preparátumok?

A biodinamikus preparátumok a biodinamikus mezőgazdaság szíve és meghatározó ismertetőjegye. Olyan anyagok sorozatáról van szó, amelyeket ásványi, növényi és állati alapanyagokból, kötött receptúrák szerint készítenek, és nagyon kis, erősen hígított mennyiségben juttatnak ki a talajra, a komposztra és a növényekre.

A megértés kulcsa: a preparátumok nem a szokásos értelemben trágyáznak. Számottevő tápanyagot nem visznek be — egy hektárra néhány száz gramm, sőt akár néhány gramm is elég. Sokkal inkább folyamatokat irányítanak és rendeznek: élénkítik a talajt, terelik a komposzt érését, segítik a növény beérését. A biodinamika nyelvén erők „anyagi hordozói” — eszköz, amellyel nem tömeg, hanem minőség kerül a gazdaságba. Hartmut Spiess kutató úgy foglalta össze a tudományos nézőpontot, hogy a preparátumok egyfajta rendszerszabályozásként hatnak — kiegyenlítenek, normalizálnak, az egyensúlyt segítik.

Nyolc meg egy — a kilenc preparátum

A kánon kilenc preparátumot foglal magában, 500-tól 508-ig számozva, és ezek három csoportba sorolhatók:

A két permetező preparátumot vízben keverik és kipermetezik. A humuszpreparátum (500) tehénszarvban érlelt tehéntrágyából készül, és a talajon és a gyökéren át hat. A kvarcpreparátum (501) tehénszarvban érlelt kvarcból készül, és a fényen és az érésen át hat. Egymás ellenpólusai — az egyik „alulról felfelé tol”, a másik „felülről húz”.

A hat komposztpreparátumot (502–507) a komposztba és a gazdasági trágyába keverik, és ezek irányítják az érést: cickafark (502), kamilla (503), csalán (504), tölgykéreg (505), pitypang (506) és macskagyökér (507). Egészként hatnak együtt, és rendszerint együtt alkalmazzák őket.

Ehhez jön a mezei zsurló (508), amelyet teaként vagy főzetként permeteznek a gombafertőzés nyomása ellen. Különleges helyet foglal el, és szűkebb értelemben nem „preparátum”, hanem ápolószer — innen a „nyolc, illetve kilenc” preparátum megfogalmazás.

A preparátumok munkamegosztása

Ehrenfried Pfeiffer már 1938-ban leírta kísérletei alapján, hogyan működnek együtt a preparátumok: „Az 500-as preparátum különösen a gyökerek növekedésére hat, és számos hajszálgyökér képződését idézi elő. Az 501-es preparátum fokozza az asszimilációs képességet. Az 502–507-es preparátumok erősítik a növények növekedését, ezek közül az 504-es főként az ízminőségre, a többi inkább a terméshozamra van hatással.” Szemléletes Elstrup Rasmussen képe is: a humuszpreparátum tágító, a kvarcpreparátum összehúzó hatású, a komposztpreparátumok pedig a kettő közötti anyagcserét szabályozzák.

Eredet és háttér

Minden preparátum Rudolf Steinerre és 1924-es Mezőgazdasági kurzusára (GA 327) vezethető vissza. Steiner ott adta meg a receptúrákat és indoklásukat; kifejezetten saját kutatásra szóló ösztönzésnek szánta őket, nem merev receptnek. Az első preparátumok még az ő életében elkészültek — Ehrenfried Pfeiffer Ita Wegmannal és Gunther Wachsmuth-tal együtt részt vett az első adag humuszpreparátum elkészítésében. A részletes, ma is érvényes készítési és alkalmazási gyakorlatot későbbi szerzők dolgozták ki, mindenekelőtt Eckard von Wistinghausen, Pierre Masson és Walter Stappung.

Hogyan hatnak a biodinamikus preparátumok?

Ez a módszer legtöbbet vitatott kérdése, és egy őszinte válasz három szintet különböztet meg.

A biodinamikus nézőpont

Steiner felfogása szerint a preparátumok „szellemi erők anyagi hordozói” — híd, amelyen át rendező erők hathatnak a természet összefüggéseiből a talajba és a növénybe. A Demeter irányelvek megfogalmazása szerint a preparátumok megnyitják a talajt, a növényt és az állatot „a kozmikus és szellemi erők számára”. Nikolai Fuchs találóan a mezőgazdasági organizmus „konstitúciós szereinek” nevezi őket: nem a tüneteket küzdik le, hanem önmagukban erősítik a talajt és a növényt.

Amit a kutatás kézzelfoghatóvá tesz

Szakirodalmi áttekintések (például Scheper, Raupp és Baars 2009) arra utalnak, hogy a humusz- és a kvarcpreparátum hormonszerű anyagokat tartalmaz, amelyek befolyásolhatják a növényt és a talajéletet. Több szerző (például Carpenter-Boggs) mikrobiális „oltásként” írja le a hatást — a preparátumok bizonyos talajmikroorganizmusokat visznek be és serkentenek. A darmstadti tartamtrágyázási kísérletben a preparátum és az érett trágya igazoltan növelte a talaj humusztartalmát és biológiai aktivitását (Raupp).

Az egészleges hatás

Jellemző, hogy a hatás ritkán köthető egyetlen mért értékhez — az egész rendszer optimalizálásaként mutatkozik meg, és erősen függ a termőhelytől, az éghajlattól, az időjárástól és a gazdálkodás vezetésétől (Spiess). A nyolc, illetve kilenc preparátum arra való, hogy együtt hasson, és az egész gazdaságot „lendületbe” hozza; egyenként is alkalmazhatók, de együttesként bontakoznak ki a legjobban.

Preparátumok és trágyázás

Gyakori félreértés: a preparátumok nem helyettesítik a trágyázást. Steiner „extratrágyázásnak” nevezte őket, amely az istállótrágyával, hígtrágyával és komposzttal végzett szokásos trágyázást „lényegesen fokozza” — nem váltja fel. A gondolat mögötte az, hogy a jó trágyázás mindenekelőtt „a föld megelevenítése”: a talajnak élővé kell válnia, hogy a növény ne „halott földben” gyökerezzen. A preparátumok ezt az elevenséget indítják el; a tápanyag-körforgást továbbra is az üzemi organizmus komposzt- és trágyagazdálkodása hordozza.

Preparátumok és az élelmiszer minősége

A biodinamikus mozgalom számára kezdettől az élelmiszer minősége volt a tulajdonképpeni cél — nem a legnagyobb termés. Steiner látta a veszélyt, hogy a szántóföldi termények ugyan ragyogóan festenek, de „csak gyomortöltők”, és már nem táplálják az ember „belső létét”. Több vizsgálat is alátámasztja, hogy a biodinamikusan előállított termékek ebben élen járnak: egy salátán végzett vizsgálatban (Heimler és mtsai 2013) az értékes beltartalmi anyagok (antioxidánsok) mennyisége a biodinamikus árunál volt a legmagasabb, magasabb, mint a bio és a hagyományos árunál. Gyakran beszámolnak jobb tárolhatóságról, kevesebb nitrátról és kifejezettebb ízről. Ezek az összehasonlítások többnyire a teljes rendszerre vonatkoznak; a preparátumok sajátos hozzájárulását módszertanilag nehéz tisztán elkülöníteni.

Biodinamikus preparátumok és a Demeter

A Demeter-gazdaságok számára a preparátumok nem választhatók, hanem kifejezetten előírt, kötelező termesztéstechnikát jelentenek. A humuszpreparátumot évente legalább egyszer minden területre ki kell juttatni, a kvarcpreparátumot a kultúrának megfelelően, a komposztpreparátumok pedig minden szerves gazdasági trágyába beletartoznak. Éppen ez a kötelezettség különbözteti meg a Demetert minden más bioszövetségtől (lásd Demeter-minősítés).

Amit a tartamkísérletek mutatnak

A Biogazdálkodási Kutatóintézet (FiBL) DOK-tartamkísérlete 1978 óta hasonlítja össze a svájci Therwilben a biodinamikus, a bioorganikus és a hagyományos gazdálkodást. A biodinamikus rendszerben magas talajtermékenységet mutat ki, magasabb humusztartalommal és a talajélőlények jelentősen fokozott aktivitásával.