Mezőgazdasági kurzus

Mi a Mezőgazdasági kurzus?

A Mezőgazdasági kurzus az az előadássorozat, amellyel Rudolf Steiner 1924-ben megalapozta a biodinamikus mezőgazdaságot. Műveinek összkiadásában a GA 327-es számot viseli; teljes címe „Geisteswissenschaftliche Grundlagen zum Gedeihen der Landwirtschaft” (magyar kiadásban: „A mezőgazdálkodás gyarapodásának szellemtudományos alapjai”). Ez az ősszöveg, amelyre az egész biodinamikus módszer és szakirodalma visszavezethető – minden későbbi mű, Wistinghausentől Maria Thunon át Massonig, erre épül.

Keletkezése Koberwitzben

Steiner 1924 pünkösdjén tartotta a kurzust a koberwitzi birtokon, a Keyserlingk család birtokán, az akkori Sziléziában (ma Kobierzyce, Lengyelország). Mintegy száz hallgató ült előtte – többségükben gazdálkodók, birtokosok és tudósok. Az ok kézzelfogható volt: sok gazda azt tapasztalta, hogy az ásványi trágyázás elterjedésével romlik a talaj termékenysége, a vetőmag, a növények és az állatok egészsége, és tanácsot kértek Steinertől. A kurzus nyolc előadásból áll, amelyet kérdésekre adott válaszok és egy beszéd egészít ki. Ez volt Steiner utolsó nagy előadássorozata; a következő évben meghalt.

A nyolc előadás tartalma

A kurzus összefüggő képet bont ki, amely a nagy egészből a gyakorlat felé vezet:

Az első előadások az alapokat fektetik le: a földi és kozmikus erők együttműködését és a talaj képét mint egy élő természeti folyamat részét. A második előadásban Steiner megfogalmazza az üzemi organizmus vezérképét – a mezőgazdaságot mint „önmagában zárt individualitást”. A későbbi előadások az anyagok (nitrogén, mész, kova és mások) szerepével foglalkoznak a növények növekedésében.

A negyedik előadásban Steiner a két szarvpreparátumot írja le: a humuszpreparátumot (500) (tehéntrágya tehénszarvban) és a kvarcpreparátumot (501) (kvarc tehénszarvban), készítésüket, keverésüket és kijuttatásukat. Az ötödik előadás a komposztpreparátumoknak szól – cickafark, kamilla, csalán, tölgykéreg, pitypang és macskagyökér –, valamint feladatuknak, hogy a trágyát elevenné tegyék. További előadások a növénybetegségekkel és a „kártevőkkel”, a növény és az állat kölcsönhatásával és a mezőgazdasági üzem jellegével foglalkoznak.

Jelentősége

A kurzus nem a szokásos értelemben vett mezőgazdasági kézikönyv, hanem szellemtudományosan megalapozott ösztönzés. Steiner képeket, összefüggéseket és recepteket adott, de ezeket a saját kipróbálás kiindulópontjának tekintette – nem lezárt útmutatónak. Éppen ezért kellett utána évtizedeknyi gyakorlati munka, mire kidolgozták a ma szokásos preparátumgyakorlatot. Aki részleteiben akarja megérteni a kurzust, ezért kiegészítésként a rá épülő későbbi kidolgozásokat is kézbe veszi (Wistinghausen, Masson, Stappung).

Értelmezés

A Mezőgazdasági kurzus Steiner szellemtudományos szemlélete a mezőgazdaságról, és ezzel az a kulcsszöveg, amelyhez a biodinamika ma is igazodik – és amelyen a bírálata is fellobban.