Humuszpreparátum 500 (BD500), a biodinamika talajpreparátuma

Mi a humuszpreparátum (500-as preparátum)?

A humuszpreparátum, a biodinamikus gyakorlatban 500-as preparátum vagy BD500, a biodinamikus preparátumok közül a legfontosabb, a módszer központi talajpreparátuma. Egyike a két permetező preparátumnak: ezeket vízben keverik és kipermetezik, a komposztpreparátumokat viszont a trágyába juttatják.

Kiindulási anyaga a friss tehéntrágya. Ezt tehénszarvba töltik, és télre a földbe ássák. Ezekben a hónapokban a trágya átalakul: tavasszal sötét, morzsalékos, humuszszerű, szinte szagtalan anyag kerül ki a szarvból. Felhasználás előtt egy kis mennyiségét egy órán át vízben keverik, ez a dinamizálás, majd este a talajra permetezik.

A mennyiségek a neki tulajdonított hatáshoz képest nagyon kicsik: egy hektárra nagyjából 300 gramm elég. A humuszpreparátum tehát nem a szokásos értelemben trágyáz. Folyamatokat indít el, tápanyagot nem pótol.

Humusz és kvarc: az ellentétpár

A humuszpreparátum csak párjával együtt érthető meg, ez a kvarcpreparátum (501). A kettő tudatosan megalkotott ellentétpárt alkot.

A humuszpreparátum alulról hat: a talajra, a gyökérre és a föld sötét, nedves folyamataira. Este és a talajra juttatják ki. A kvarcpreparátum felülről hat: a fényre, az érésre és a föld feletti növényre. Reggel permetezik, a légkörbe. Rudolf Steiner ezt az együttműködést úgy írta le, hogy a humuszpreparátum „alulról felfelé” tol, a kvarcpreparátum pedig „felülről húz”, a kettő egymásra hangolva, „se nem túl gyengén, se nem túl erősen”. Csak együtt adják ki a gyökértér és a fénytér teljes képét.

Honnan ered az 500-as szám?

A biodinamikus preparátumok 500-tól 508-ig tartó számozása 1928-ból származik. Eredetileg fedőnévnek szánták, azóta gyakorlati, nemzetközileg is érthető rövidítéssé vált. Aki azt mondja, „500”, a humuszpreparátumra gondol.

Eredet és háttér

A humuszpreparátum Rudolf Steinerre és a Mezőgazdasági kurzusra (GA 327) vezethető vissza, amelyet 1924 pünkösdjén tartott Koberwitzben, a birtokon, nagyjából száz gazdálkodó előtt. A kurzus negyedik előadásában Steiner leírja, hogyan készül a preparátum trágyából és tehénszarvból, hogyan hígítják, keverik és juttatják ki a szántóra. A kurzust a biodinamikus mezőgazdaság alapító szövegének tekintik.

Az első preparátumok még Steiner életében elkészültek: Ehrenfried Pfeiffer Ita Wegmannal és Gunther Wachsmuth-tal együtt részt vett az első adag humuszpreparátum elkészítésében. A ma szokásos részletes készítési és felhasználási gyakorlatot a következő nemzedék dolgozta ki, például Eckard von Wistinghausen, Pierre Masson és Walter Stappung; az ő műveik adják e szócikk szakmai alapját.

Az elgondolás a trágya és a szarv mögött

Steiner így indokolja a tehéntrágya és a tehénszarv választását: a tehén hosszú emésztőrendszerével nagy mennyiségű takarmányt dolgoz fel, és közben olyan erőket szabadít fel, amelyekre magának nincs szüksége. A szarvat Steiner olyan szervnek tekintette, amely ezeket az erőket visszatartja és visszasugározza a testbe, a szarvasagancs ezzel szemben leadja az erőket. Ha a trágyát szarvba töltik, és télen át a földbe ássák, abban az időszakban, amikor a föld biodinamikus felfogás szerint „belélegzik”, és nyitott a kozmikus erőkre, akkor ezek az erők a trágyában összegyűlnek és megerősödnek. Steiner maga úgy fogalmazott, hogy az állati trágyában „még benne van az Én-hajlam”. Ez az antropozófia fogalma, és a humuszpreparátumot erőt adó szerként jelöli, többként, mint puszta tápanyagforrás.

A humuszpreparátum elkészítése

A készítés állandó éves ritmust követ, és világos követelményeket támaszt az anyaggal, a burokkal és a talajjal szemben.

Trágya és takarmányozás

Vemhes tehenek friss, kemény, szalmamentes trágyáját használják. A legjobb minőséget a legeltetés vagy a herefüves takarmány adja széna- és szalmaetetéssel; a szilázs- vagy répalevél-etetés alkalmatlannak számít. A tehénlepényeket Közép-Európában ősszel, Szent Mihály napja táján (szeptember végén) gyűjtik, lehetőleg frissen, legfeljebb néhány napig tárolva.

A megfelelő tehénszarv

Buroknak szép formájú, sértetlen szarvak szolgálnak olyan tehenektől, amelyek többször elléttek. Az ilyen szarvakat az „ellési gyűrűkről” lehet felismerni: ezek a szarv tövénél látható befűződések, amelyek egy-egy ellés után, a tejtermelés megindulásával keletkeznek. A tehénszarv viszonylag nehéz, vastag falú és spirálisan csavarodott. Bika- és ökörszarv nem alkalmas: nincsenek rajta gyűrűk, vékony falúak, és túlnyomórészt csontállomány tölti ki őket. A főzött vagy sérült szarv sem jó. A trágyát szorosan a szarvba tömik, amíg üreg nem marad benne.

Elásás télre

A megtöltött szarvak nagyjából 30–50 centiméter mélyre kerülnek mélyrétegű, humuszos szántó- vagy réti talajba, nyílásukkal lefelé, hogy pangó víz ne jusson beléjük. Kerülni kell a pangó vizes helyet, a fák gyökér- és koronazónáját, valamint a falak és utak közvetlen közelét. A gödör helyét gondosan megjelölik és a naplóba is beírják, mert talajművelés után alig lehet újra megtalálni. A szarvak télen át a földben maradnak; a tavaszi munkák idején, húsvét táján kiássák őket, és kiszedik belőlük a kész humuszpreparátumot.

Előkészítés és tárolás

A kész humuszpreparátum vagy a szarvban marad, tőzegbe csomagolva, vagy nagyjából ökölnyi golyókká formázzák, és szellős árnyékban kissé megszárítják, annyira, hogy talajlakó élőlények vagy magvak már ne fejlődjenek ki benne. Tőzeg- vagy kezeletlen kókuszrost-réteggel körülvéve fa-, agyag- vagy kőedényben tárolják, hűvös, fagymentes helyen (részletek: a preparátumok tárolása). A humuszpreparátumot érdemes minden évben frissen elkészíteni; kis maradék friss anyaggal keverhető. A részletes készítést Wistinghausen és Stappung írja le.

Hatás a talajra és a növényre

Biodinamikus felfogás szerint a humuszpreparátum elsősorban a talajon és a gyökérzeten keresztül hat, de a levélen át a növekedést is támogatja. A vezérelv a talaj megélénkítése, a tápanyagpótlás itt nem cél. Steiner a helyes trágyázást a föld életre keltésének tekintette, hogy a növény ne „halott földben” gyökerezzen. A humuszpreparátum ezt az elevenséget indítja el.

Konkrétan azt tulajdonítják neki, hogy serkenti a talajéletet, elősegíti a gyökérképződést, javítja a talajszerkezetet és támogatja a humuszképződést. Tapasztalt gyakorlati szakemberek, például Alex Podolinsky úgy írták le a humuszpreparátumot, mint azt a preparátumot, amely „szerkezetet” ad a talajnak: morzsalékosságot, levegőzöttséget, víztartó képességet. Ebbe a képbe illik, hogy a többi preparátum ezt az alapszerkezetet egészíti ki, az alapot pedig a humuszpreparátum rakja le.

Kutatások (összefoglalva például Scheper, Raupp és Baars 2009-es munkájában) arra utalnak, hogy a humuszpreparátum a növényre ható, hormonszerű anyagokat tartalmaz, és több szerző mikrobiális „oltásként” írja le a hatását: a humuszpreparátum talajmikroorganizmusokat visz be és serkent.

A humuszpreparátum használata

Felhasználáskor az időpont, a keverés és az adagolás dönt az eredményről. A mérvadó az, hogy figyeld a talajt és a növényt, és ehhez igazodj.

Mikor és hogyan permetezik a humuszpreparátumot?

A humuszpreparátumot este és a talajra juttatják ki, amikor biodinamikus felfogás szerint az erők behúzódnak a földbe. A fő időszakok a tavasz és az ősz, amikor a föld „kilélegzik”, illetve „belélegzik”. Jellemző alkalmak a talaj előkészítése vetés és ültetés előtt, a frissen lekaszált vagy lelegeltetett területek, valamint az ősz a betakarítás után. A házikertben azt az időpontot választod, amikor a talajt nagyrészt megtisztítottad a mulcstól és a zöldtrágyától, és vetésre előkészítetted.

Bevált fogás: a palántákat ültetés előtt gyökerükkel röviden bele lehet mártani a megkevert preparátumba, hogy serkentse a gyökérképződést.

Adagolás és vízmennyiség

A felhasznált mennyiség permetezésenként hektáronként nagyjából 300 gramm humuszpreparátum, vízben oldva. Egy hektárra a készítéshez mintegy négy tehénszarvval és egy liter friss tehéntrágyával számolnak. A házikertre már Steiner adott gyakorlati mértéket: körülbelül fél vödör víz egy tehénszarv tartalmával egy áttekinthető méretű zöldséges területre. A pontos víz- és felhasznált mennyiségek forrástól, területtől és gazdaságtól függően eltérnek; nagy területeken a vízmennyiség jelentősen csökkenthető.

Szárazság, növekedési zavar és betegség esetén

Tartós szárazságban bevált, hogy este humuszpreparátumot, másnap reggel kvarcpreparátumot permeteznek a növekedés serkentésére: az ellentétpár együttes munkája. Növekedési megtorpanásnál is használják a humuszpreparátumot. Fontos a helyes értékelés: a humuszpreparátum kiegyensúlyozott talajon hat a legjobban. Erős túltrágyázásnál vagy tápanyaghiánynál a preparátumok főként e zavarok kiegyenlítésével vannak elfoglalva, és tényleges lehetőségeiket ilyenkor kevésbé bontakoztatják ki.

A keverés (dinamizálás)

Kijuttatás előtt a preparátumot egy órán át ritmikusan keverik vízben: egy irányba erős örvényt keltenek, azt káoszba törik, majd ellenkező irányú örvényt építenek fel, és ezt az egész órán át ismétlik. Ezáltal a preparátum erőtartalma a vízre szállna át. Kézzel, keverőbottal vagy keverőhordóval keverik. Keverés után gyorsan ki kell juttatni, mert a megkevert preparátum hatása nagyjából egy nap után gyengül. Bővebben: dinamizálás és a preparátumok kijuttatása.

Humuszpreparátum és Demeter

Demeter-gazdaságok számára a humuszpreparátum nem választható. A Demeter-irányelv előírja, hogy a humuszpreparátumot évente legalább egyszer, a tenyészidőszakban minden területre ki kell juttatni. A biodinamikus preparátumok használata kifejezetten biodinamikus termesztési technika, és ez különbözteti meg a Demetert minden más ökológiai szövetségtől. Hobbikertészeknek önkéntes, de a módszer szívének számít (bővebben: Demeter-minősítés).

Mit mutatnak a tartamkísérletek?

A Biogazdálkodási Kutatóintézet (FiBL) DOK tartamkísérlete 1978 óta hasonlítja össze a svájci Therwilben a biodinamikus, a bioorganikus és a hagyományos gazdálkodást. A biodinamikus rendszerre magas talajtermékenységet mutat ki, magasabb humusztartalommal és a talajélőlények jelentősen fokozott aktivitásával.