Biodinamikus preparátumok keverése: útmutató a dinamizáláshoz

Mielőtt a humusz- vagy a kvarcpreparátum, illetve a trágyakovász a területre kerül, vízben megkeverik. A humusz- és a kvarcpreparátumot egy órán át, a mély örvény és a forrongó káosz váltakozásával, langyos esővízben. Enélkül az egy óra nélkül a preparátum nem jut át a vízbe.

Ez az útmutató megmutatja, hogyan megy a keverés kézzel és géppel, milyen víz és milyen hőmérséklet kell, mennyit bír el egy ember, melyek a gyakori hibák, és milyen gyorsan kell utána permetezni.

Mi történik keverés közben?

A vizet a perem mentén gyorsan egy irányba hajtják, amíg középen olyan kráter nem képződik, amely majdnem a fenékig ér. Ekkor teljes erővel megfordítják a forgásirányt. A kráter összeomlik, a víz forrongani kezd, a légbuborékokat egészen a fenékig lerántja, és ebből a rendetlenségből az ellenkező irányban azonnal felépül a következő kráter. Ez a váltakozás szünet nélkül tart az óra végéig.

Mindkét állapotnak megvan a feladata. A kráter rétegekbe rendezi a vizet, és az egész tömeget mozgatja. A forrongás ezt a rendet újra lerombolja, és bekeveri azt, ami közben leülepedett. Körforgás közben ugyanis a nehéz részecskék középen lesüllyednek. Erős forrongás nélkül ott maradnak, és kiesnek a keverékből.

A víz állaga közben megváltozik. Nagyjából fél óra után csökken a viszkozitása, kevésbé fröcsköl, a keverés hangja mélyebb lesz, több levegőt tartalmaz, és könnyebben mozgatható. Ha a kezed a vízben van, érzed, hogy a víz lágyabb lesz. A humuszpreparátum barna és selymes lesz, a megkevert kvarcos víz tejfehér.

Mit mondott erről Rudolf Steiner?

A Mezőgazdasági kurzusban a leírás rövid és nagyon konkrét:

„Ezután pedig arra van szükség, hogy a tehénszarv egész tartalmát alapos kapcsolatba hozzuk a vízzel. Vagyis most el kell kezdeni keverni, mégpedig úgy, hogy a vödör szélén gyorsan keverünk, a kerület mentén körbe, úgyhogy belül majdnem a fenékig lenyúló kráter képződik, úgyhogy az egész valóban körös-körül forgásban van. Akkor gyorsan megfordítjuk, úgyhogy az egész most az ellenkező irányba forrong. Ha ezt egy órán át folytatjuk, alapos átjárást érünk el.”

Mezőgazdasági kurzus, negyedik előadás

Egy kérdésre azt is hozzátette, mi a lényeg: „Rendkívül sok múlik azon, hogy bensőséges átjárást hozzunk létre. Attól, hogy az anyagot beleöntjük a vízbe és megkeverjük, még korántsem jön létre valódi átjárás.”

Négy adat rejlik ebben, és ezek a mércéi mindennek, ami ezután jön: gyorsan, kívül a peremen, majdnem a fenékig érő kráter, irányváltás, amíg forrong.

A kvarcpreparátumra ugyanez érvényes, az egy óra is. Gyakorlati kísérletet Steiner maga csak egyszer végzett, 1924-ben Arlesheimben. Ehrenfried Pfeiffer leírta: megtöltöttek vízzel egy vödröt, és mivel más nem volt kéznél, Pfeiffer sétabotja szolgált keverőeszközül. „Rudolf Steinernek mindenekelőtt az volt a fontos, hogy megmutassa az energikus keverést, a tölcsérképződést és a forgásirány gyors megfordítását.”

Az egy óra

Egy óra az az idő, amíg valami beteljesedik. Így értik ezt az adatot a biodinamikus gyakorlatban, és így is tartják be.

Két régi kísérlet támasztja alá. Hans Heinze 1940-ben megállapította, hogy a teljes órán át kevert humuszpreparátum nagyobb növekedést hozott, mint a csak 45 percig kevert. Enzo Nastati és Maria Thun egymástól függetlenül ugyanarra az eredményre jutott: az egy óra az optimum. Ehrenfried Pfeiffer egyértelműbben fogalmazott: „Aki kényelemből rövidebb ideig vagy kevésbé intenzíven kever, a kudarcot magának köszönheti.”

Van, aki fejben felosztja az órát három húszperces szakaszra vagy négy negyedre. Ez szokás, nem előírás.

Két preparátum kivétel. A trágyakovászt már a készítéskor egy órán át dinamizálták, ezért kijuttatás előtt csak 15–20 percig kell keverni. A növényi teákat és gyógynövény-kivonatokat szintén nagyjából 20 percig keverik.

Jobb egy ébresztő, mint az óra. Aki az órát nézi, megszakítja az összpontosítást; aki beállítja az ébresztőt, egyszer sem néz fel, úgy keverheti végig az órát.

A víz

Honnan?

Steiner „közönséges vízről” beszélt. Ezt Koberwitzben mondta, ahol a víz erősen vasas volt. A gyakorlatban azóta a régi kertészsorrend maradt meg: először a lágy esővíz, aztán a tó- vagy folyóvíz, végül a kemény, hideg kútvíz. A kút- és talajvizet állni lehet hagyni a levegőn, hogy felvegye a levegő hőmérsékletét.

Az esővíz némi gondoskodást igényel. A hordóban algásodik, hosszú tárolásnál megposhadhat, és szúnyoglárvák telepednek meg benne. Szúnyogháló, sötét, zárt tartályok és a víz mozgatása segít. Mosogatószer nem kerülhet bele.

Ahol a levegő és a tetők szennyezettek, ott az esővíz a rosszabb választás. Ahol pedig a csapvíz klórozott, megéri az esővízgyűjtő hordó kerülőútja.

Hőmérséklet

Steiner azt mondta, a víz „talán legyen kissé felmelegítve”. Hogy ebből mi lett a gyakorlatban, azt a több mint száz év alatt összegyűlt adatokból lehet leolvasni. Szinte mind egy sávba esik:

A „kézmeleg” a szakirodalomban 25 és 38 fok közöttit jelent, attól függően, kit kérdezel. Aki 35–37 fokhoz tartja magát, és esővizet használ, biztosra megy.

Jéghideg vízben nem keverünk. Gyakorlati próba: ha belenyúlva borzongsz a hidegtől, akkor túl hideg.

Az egész mennyiséget egyenletesen melegítsd, ne keverj forró vizet a hidegbe. A víz a láng fölött alulról melegszik, ezért melegítés közben vagy szorgalmasan keverd, vagy nagyon lassan fűtsd. A keverési óra alatt nem kell tartani a hőmérsékletet, enyhe csökkenése normális. Ahol hűvös és szeles az idő, egy zsák a hordó körül segít.

Számolásképpen: 100 liter vizet 15-ről 35 fokra melegíteni 8,4 megajoule-t igényel, vagyis jó két kilowattórát. Nyílt tűzön, amely a hőnek csak kis részét adja át a víznek, ez több kiló fát jelent. Egy napsütötte déli fal, egy napkollektor vagy egy gázos átfolyós vízmelegítő takarékosabban dolgozik. Elektromosan melegített vizet a szakirodalom egybehangzóan nem ajánl.

Mennyiség

A víz mennyisége a területtől és a permetezési technikától függ. Az elmúlt száz év ajánlásai messze eltérnek egymástól, mert a fúvókák és a gépek megváltoztak:

A házikertben egyszerűbb szabály érvényes: végy egy edényt, amelyben jól tudsz keverni, vagyis tíz-harminc liter teljes űrtartalmút, töltsd félig, keverd meg, és oszd el egyenletesen az eredményt.

Hogy a preparátumokat egy teljes órán át keverik, az mindennél jobban korlátozza a mennyiséget. Ezért a fejlődés inkább a takarékosabb kijuttatás felé halad, mint a nagyobb hordók felé.

Az edény

Forma. Keresztmetszetben kerek, hengeres, sima falú. A hasas borhordók szépek, de nem igazán alkalmasak: alul túl kicsi a fenék, nem érsz ki elég messzire, és az örvény hamar összeomlik. A hangsúlyos vállú edényeknek ugyanez a gondjuk. Egy enyhén kúpos, alul szélesebb hordóban könnyű keverni, és alig loccsan ki belőle a víz.

Arány. Inkább magas, mint széles. Szokásos az átmérő és a magasság aránya az aranymetszés szerint, vagyis körülbelül 1:1,6, vagy a magasság és az átmérő aránya 1,4:1, vagy az átmérő és a magasság aránya 2:3. A magas edény előnye, hogy intenzív keverésnél nem akar állandóan kiloccsanni a víz.

Töltési magasság. Legfeljebb kétharmadáig. Keverés közben a vízszint a peremnél megemelkedik. A vödröt csak félig töltsd, mert a kis mennyiségek könnyen lendületbe jönnek, a kráter mélyebb lesz, és a víz magasabbra emelkedik. Jelöld be a vízszintet egy rovással a hordó falán vagy egy boton, így nem kell minden alkalommal újra mérned.

Anyag. A fa, a kőedény, az üveg, a réz, a rozsdamentes acél és a zománc szokásos. A horganyzott és az alumínium edényt elutasítják, a rozsdás olajoshordókat szintén. A műanyagot megtűrik, ahol nincs más. Fontos továbbá, hogy az edény tiszta legyen, és soha ne érintkezzen vegyszerrel vagy illóolajokkal.

Fenék. Az egyenes fenék elterjedt, a domború kedvezőbbnek számít, mert nincs éle, ahol üledék gyűlhetne össze.

A mindenütt kapható 200 literes hordók átmérője körülbelül 58 centiméter. Ez a legtöbb ember számára túl nagy ahhoz, hogy még dinamikusan keverjen benne.

A keverőeszköz

Ellenállást kell kifejtenie a vízzel szemben. A túl vékony bot kitér a víz elől: a víz hirtelen ellenáll, az eszköz rossz irányba megy, és odavan a lendület. Az 1924-es sétabot szükségmegoldás volt, nem ajánlás.

Beváltak a szorosan összekötött nyírfavessző-kötegek, az esztergált faeszközök és a lécekből összerakott, csillag alakú keverők. A felfüggesztett keverőseprűre ökölszabályként ez érvényes: vastagsága a hordó átmérőjének körülbelül negyede, felül éppen kilóg a vízből, alul a hordó fenekétől öt centiméterre egyenesen le van vágva.

A bemerülési mélység az a pont, ahol a legtöbb hiba történik. Aki csak a felső felében kever, az alsó felét nem hozza lendületbe, és ami lent leülepszik, nem kerül vissza a keverékbe.

A puszta kézzel való keverésnek megvan a maga előnye: érzed a hőmérsékletet, észreveszed, ha a humuszpreparátum rosszul oszlik el, mert túl kemény vagy kavicsok vannak benne, és minden hibát azonnal korrigálhatsz.

Így keverünk

1. Az edény felállítása. Vízszintesen, stabilan, csúszásmentesen. Ha ferdén áll, a víz a mélyebb oldalon megemelkedik és kiloccsan. Úgy ellenőrizheted, hogy körben megméred a távolságot a felső peremtől a vízvonalig: ha körben ugyanannyi, akkor vízszintesen áll.

1. A víz betöltése és melegítése. A jelölésig, vagyis legfeljebb kétharmadáig.

1. A preparátum hozzáadása. A humuszpreparátumot és a trágyakovászt előtte kevés vízben oldd fel, hogy eloszoljanak. A kvarcpreparátum közvetlenül mehet bele.

1. Körözés. A perem mentén, mélyen alul kezdve, gyorsan hozd sebességre. Irányértékként percenként 150 fordulat számít; ez alatt nem képződik mély kráter, és az irányváltásnál nincs igazi forrongás. Felfelé körülbelül 200 fordulatnál van a határ, onnan kapkodóvá válik, és elveszti a ritmust. Az eszközzel maradj közvetlenül a fal mellett, ne középen.

1. Irányváltás. Teljes erővel, az egész testből. Nagyobb mennyiségnél két kézzel nekifeszülsz a keverőnek, mintha egy kocsit tolnál, és a lábadat is beveted. A legkedvezőbb pillanat az, amikor a keverő oldalt áll, se nem egészen közel, se nem egészen távol. Előbb állítsd meg a vizet, hagyd forrongani, aztán azonnal teljes sebességgel az ellenkező irányba.

1. Ismétlés, amíg le nem telik az óra. A kis vödörben tíz fordulat után áll a kráter, tehát két és fél másodpercenként váltasz irányt. 150 liternél percenként négy irányváltás lehetséges, az óra vége felé még három.

Ne az óra szerint válts irányt, hanem a víz szerint. A régebbi útmutatókban szereplő egyperces fix időközök a gyakorlatban azt jelentik, hogy üresen körözöl, és az szünet.

Jó jel: a víz visz. Ha folyton tolnod kell, akkor vagy még nem értél el elég sebességet, mert túl lassan indultál, vagy túl sok víz van a hordóban.

Mennyit tud megkeverni egy ember?

A legtöbb ember számára 120 liter a felső határ, ha valóban intenzíven akar keverni. Szemléletes mérce mindarra, ami e fölött van: 500 litert megkeverni nagyjából olyan, mint egy kisautót egy órán át tolni az udvaron, oda-vissza, oda-vissza.

A kérdés nem az, hogy valahogy meg tudod-e mozgatni a vizet, hanem az, hogy azonnal úgy lendületbe tudod-e hozni, hogy magával visz. Különben túl sok a víz.

A gyakori hibák

Szinte minden hiba arra vezethető vissza, hogy nem elég intenzív a keverés.

• Túl sok víz a hordóban. A leggyakoribb hiba. Kevesebb víz, de rendesen.
• Túl nagy átmérő. Minden körnél messze előre kell hajolnod, és elvész az erő.
• Túl vékony vagy túl instabil keverőeszköz. Ezzel nem lehet energikusan belenyúlni a vízbe.
• Túl sekélyen bemerítve. Az alsó fele külön életet él.
• Középen keverni. Ott gyorsan forog, de a víz fő tömege kint szinte áll. A kráter keskeny és tölcséres lesz, nem széles és egyenes.
• Szünet az irányváltás előtt. A keverőt kihúzni, hagyni, hogy a víz tovább lengjen, várni, amíg megnyugszik, aztán lassan új krátert építeni: így nem forrong.
• Az óra szerint váltani irányt a víz helyett.
• A forgómozgást lassan fokozni, ahelyett hogy gyorsan sebességre jönnél.
• Túl magas vízszint. Felül még a régi irányba forog, miközben alul már az új fut, és az irányváltás elillan.

Használható diagnosztikai jel: ha az irányváltás után a víztükör előbb megnyugszik, aztán hirtelen felbuzog, és lassan az új irányba fordul, akkor túl gyenge volt az irányváltás.

A keverőhely

Kellemes legyen rajta dolgozni, és minden legyen kéznél. Árnyék, ahol meleg van, szélvédelem, ahol hűvös és nyirkos. Szép megoldás egy olyan hely, ahol reggel nap süt, délután árnyék van, mert a kvarcpreparátumot reggel, a humuszpreparátumot délután keverik.

Háti permetezőhöz a hordót körülbelül 90 centiméterrel a talaj fölé állítsd, így a permetezőt kényelmesen lehet fel- és leakasztani. Az asztalmagasság túl alacsony. Aki leeresztőcsappal dolgozik, olyan magasra teszi a hordót, hogy a permetező elférjen alatta.

Aki gyakrabban kever, láncként építi fel: felül a víztartalék, alatta a melegítés, alatta a keverőedény, alatta a permetező. A víz így magától folyik lépcsőről lépcsőre.

Szólj előre a környezetednek, hogy egy órán át ugyanazon a helyen leszel elfoglalva. A beszélgetés nem zavar, ha az emberek tiszteletben tartják a keverést. A telefon maradjon távol, mert idegeneket hoz be az óra közepébe.

A szezon előtti próbakeverés is megéri: állítsd fel a keverőberendezést, töltsd meg tiszta vízzel, keverj néhány percig, javíts rajta. Egy teljes órán át egy nem megfelelő eszközzel küszködni nem jó óra.

Szűrés és kijuttatás

A szűrés kérdése már 1924-ben felmerült. Steiner válasza: „Le lehet szűrni, az nem árt.”

A gyakorlatban szinte mindig szükséges, amint fúvókák és szivattyúk is szerepet kapnak. Az eldugult vezetékek a tábla közepén több időbe kerülnek, mint a szűrés. A szűrő legyen finomabb a fúvóka nyílásánál; membránszivattyúknál fél milliméterre szűrnek. A humuszpreparátum több durva részt hoz magával, mint a kvarcpreparátum, ezért a kettőhöz külön szűrő szokásos.

A bevált megoldások a 0,2 milliméteres lyukbőségű szűrőtömlőtől a betöltéskor magukat tisztára öblítő, hengeres rozsdamentes szűrőkön át a kis mennyiségekhez használt régi női harisnyáig terjednek. A műszál jobb a természetes szálnál, amely megduzzad és eltömődik. A folyadékot kívülről befelé vezesd át a szűrőn, így a maradék kívül marad, és le lehet öblíteni.

A kijuttatás gyorsan történik. A humuszpreparátumot két-három órán belül, még jobb azonnal. A trágyakovásznál körülbelül három napod van.

Közös keverés

Steiner a keverést kezdettől olyasminek gondolta, amit többen végeznek:

„Odáig jutunk majd, hogy ezt egészen egyszerűen vasárnaponként, desszertként fogjuk csinálni. Akkor már pusztán azáltal, hogy sok vendéget kell meghívni, és vasárnap csináljuk, és közben megvan a szükséges társalgás, a legszebbet érjük el.”

Johanna von Keyserlingk grófnő ugyanarról a napról őrizte meg a tanácsát: „Önöknél mindig olyan sok vendég van; ha kiitták a kávéscsészéjüket, mindenki elé előbb egy tálat tesznek keverésre.”

Ez ma is működik, és mellékesen a mennyiség gondját is megoldja. Colin Ross Új-Zélandon 164 hektár szőlőn és olajfaültetvényen három délután alatt juttatja ki a humuszpreparátumot, ennek négyötödét vödörrel és kézi seprűvel. A kulcsa: minden keverőállomáshoz három ember, hogy senki ne legyen egyedül. A hárman ötpercenként váltják egymást, így a lendület a végéig megmarad.

Nyugat-Svájcban 2009 óta van nyílt keverőnap, amelyre évente kétszer hívnak meg. A menet: 15 órától vízmelegítés, hozzá rövid bevezető, 16 és 17 óra között közös keverés folyamatos váltással, utána mindenki visz haza megkevert preparátumot, és otthon kijuttatja. Csak esővíz és valami a kipermetezéshez kell hozzá.

Mi kell egy ilyen alkalomhoz: elég biztonságos keverőberendezés, egy ember, aki figyeli az időt, és gondoskodik róla, hogy mindig keverjen valaki, és előtte egy bevezető. A preparátumok legyenek a középpontban, ne egy gazdasági ünnepség szélén futó programpontként.

A gyerekeket könnyű fellelkesíteni. Egy láda a hordó mellé, hogy beláthassanak, egy homokóra, hogy az idő szemléletes legyen, és inkább a trágyakovászt keverjétek, az csak 20 percig tart. A magyarázat lehet egészen egyszerű: először egyre gyorsabban forgatunk, amíg a víz nagyon gyorsan nem kering. Aztán jön a nagy pillanat: megállítjuk a gyors vizet, az ellenkezik, forrong és habzik, aztán újra elindulunk.

Géppel

Egy bizonyos üzemméret fölött gépi keverés folyik. A motoros keverőhordókban gyakran van úszó vagy szonda, amely megfordítja a forgásirányt, amint a kráter elér egy bizonyos mélységet. Egy ilyen gép beállítása, vagyis a forgási sebesség, a keverőlapátok magassága és állása, valamint az irányváltás pillanata, aprólékos munka.

Steiner a keverőgépekről tartózkodóan nyilatkozott, és helyettük a vendégekkel való keverést javasolta. Sok gazdaság ma vegyesen csinálja: a humuszpreparátumot kézzel, mert abban többen részt vehetnek, a kvarcpreparátumot kora reggel géppel, mert ilyenkor nehéz embereket találni.

A felügyelet nélkül futó keverőgépek a legveszélyesebb berendezések az egész preparátumos munkában. A minimum egy fedél, amely nyitáskor leállítja a motort.

Gyakori kérdések

Mit jelent a dinamizálás?

A preparátum ritmikus keverését vízben, amelyben a kráter és a forrongás váltakozik. Mindkét szót használják: keverés és dinamizálás.

Meddig kell keverni?

A humusz- és a kvarcpreparátumot egy órán át. A trágyakovászt 15–20 percig, mert a készítéskor már dinamizálták. A növényi teákat és gyógynövény-kivonatokat szintén nagyjából 20 percig.

Milyen gyorsan kell forgatnom?

Percenként körülbelül 150 fordulattal, vagyis másodpercenként két és féllel. Lassabban nem képződik mély kráter, és irányváltáskor nem forrong.

Milyen meleg legyen a víz?

A 35–37 fok a legelterjedtebb adat. Jéghideg vízben nem keverünk.

Mennyi vizet tudok egyedül megkeverni?

Kézzel körülbelül 55 literig, felfüggesztett keverőeszközzel 120–160 litert. A legtöbbeknek 120 liter az észszerű határ.

Fel kell előbb oldanom a preparátumot?

A humuszpreparátumot és a trágyakovászt kevés vízben feloldják, hogy eloszoljanak. A kvarcpreparátum közvetlenül mehet a vízbe.

Kivehetem a kezem a vízből?

Röviden, hogy a kráterbe tedd, és lent mélyen indítsd az ellenmozgást, ez a technika része. Kivenni és megvárni, amíg a víz megnyugszik, már más: akkor elmarad a forrongás.

Egy embernek kell az egész órán át kevernie?

Nem. A váltás szokásos, és nagy mennyiségnél észszerű, csak szünet ne legyen közben. Átadáskor egy pillanatig mindketten együtt keverik tovább.

Miből tudom, hogy jól keverek?

A víz visz. Irányváltáskor azonnal felbuzog, egészen az aljáig forrong, a légbuborékok lejutnak a fenékig, és néhány fordulaton belül áll az új kráter.

Kell szűrnöm?

Amint fúvókák és szivattyúk is szerepet kapnak, igen. A szűrő legyen finomabb a fúvóka nyílásánál.

Milyen gyorsan kell a keverés után permeteznem?

A humuszpreparátumot két-három órán belül. A trágyakovász nagyjából három napig eltartható.

Források

• Rudolf Steiner: Landwirtschaftlicher Kurs (Mezőgazdasági kurzus, GA 327), negyedik előadás és a hozzá tartozó kérdések megválaszolása.
• Walter Stappung: Die Düngerpräparate Rudolf Steiners. Herstellung und Anwendung, 15. fejezet (víz) és 16. fejezet (keverés) a 16A1–16A20 függelékekkel együtt.
• Pierre és Vincent Masson: Landwirtschaft, Garten- und Weinbau biodynamisch (2015), 29–41. o.
• Christian von Wistinghausen és mtsai: Anwendung der Feldspritz- und Düngerpräparate.
• Ehrenfried Pfeiffer (1938 és 1955) a keverés időtartamáról és a keverés közbeni hozzáállásról.
• Georg Merckens (1960) a felfüggesztett keverőeszköz kialakításáról.
• Hans Heinze (1940) a 45 és 60 perces keverési idő összehasonlításáról.