Kvarcpreparátum 501 (kvarcliszt-preparátum)

Mi a kvarcpreparátum (501-es preparátum)?

A kvarcpreparátum, amelyet a biodinamikus gyakorlatban 501-es preparátumként tartanak számon, a két permetező preparátum közül a második, és a humuszpreparátum (500) ellenpólusa. Alapanyaga finomra őrölt kvarc (hegyikristály), amelyet tehénszarvba töltenek, és nyáron át a földbe ásnak. Felhasználás előtt nagyon kis mennyiségét egy órán át vízben keverik – ez a dinamizálás –, majd reggel finom permetként a növényekre juttatják.

A kvarcpreparátum a módszer fénypreparátuma. Míg a humuszpreparátum alulról hat – a talajra és a gyökérre –, a kvarcpreparátum felülről: a föld feletti növényre, a fényfelvételre, az asszimilációra és az érésre. Azt tulajdonítják neki, hogy javítja a termés minőségét, ízét, aromáját és eltarthatóságát. A mennyiségek parányiak: hektáronként néhány gramm.

Kvarcpreparátum és humuszpreparátum – a két pólus

A két szarvpreparátum tudatosan kialakított ellentétpárt alkot, és csak együtt érthető meg. Rudolf Steiner képpel írta le: a humuszpreparátum „alulról felfelé tol”, a kvarcpreparátum „felülről húz” – a kettő egymásra hangolva, „se túl gyengén, se túl erősen”. A humuszpreparátum a föld sötét, nedves szférájához tartozik, és este kerül a talajra; a kvarcpreparátum a világos, meleg szférához tartozik, és reggel permetezik a növényre. A tapasztalt gyakorló Alex Podolinsky úgy foglalta össze, hogy a humuszpreparátum „szerkezetet” ad a gazdaságnak, a kvarcpreparátum pedig „érzékennyé” teszi, és ráhangolja a fényre és a környezetére.

Honnan ered az 501-es szám?

A biodinamikus preparátumok 500-tól 508-ig terjedő számozása 1928-ból származik, és eredetileg fedőnévként szolgált. Nemzetközi rövidítésként honosodott meg. Az „501” a kvarcpreparátumot jelöli.

Eredet és háttér

A kvarcpreparátum is Rudolf Steinerre és az 1924-es Mezőgazdasági kurzusra (GA 327) vezethető vissza. Steiner a humuszpreparátum szükséges kiegészítéseként vezette be: a gondolat szerint a talaj egymagában nem tudja a növényt teljes érettségre és minőségre juttatni – ehhez azokra a fény- és érlelő erőkre van szükség, amelyeket a kvarcpreparátum közvetít. A készítés és az alkalmazás gyakorlatát később Wistinghausen, Masson, Stappung, valamint olyan gyakorlati szakemberek dolgozták ki, mint Maria Thun, Peter Proctor és Alex Podolinsky.

A kvarc és a szarv mögötti gondolat

A kvarc (kova, szilícium-dioxid) a földkéreg egyik fő alkotóeleme, és a biodinamikában a fény elemét képviseli. A természetben a kova ott fordul elő, ahol fényfolyamatok játszanak szerepet – például a mezei zsurló elkovásodott szöveteiben vagy a pitypang pihekönnyű repítőernyőiben. Steiner a kovát a fény felvételének és továbbításának képességével kapcsolta össze. Finomra őrölve igen nagy, fényaktív felület jön létre.

A kvarcpreparátum készítése

A készítés a humuszpreparátummal való polaritást tükrözi: a trágya téli érlelése helyett itt nyáron a kvarc érik a földben.

Anyag és előkészítés

Tiszta hegyikristályt vagy kvarcot használnak, amelyet lisztfinomságúra őrölnek – minél finomabb, annál nagyobb a fényaktív felület. A kvarclisztet esővízzel híg péppé keverik, és tehénszarvba töltik. Amint a massza megszikkadt, a szarv nyílását nedves földdel lezárják.

Elásás nyárra

A megtöltött szarvak húsvét és pünkösd között kerülnek a földbe – szabadon fekvő, egész nap napsütötte helyre, hogy ki legyenek téve a nyári nap erőinek. A gödör olyan, mint a humuszpreparátumé, de ne legyen annak közelében. A kvarc a nyár folyamán a földben marad; ősszel, szeptember végétől október elejéig ássák ki a szarvakat.

Tárolás

A humuszpreparátummal ellentétben a kvarcpreparátum nagyon jól tárolható, és hatásosságából alig veszít. Kiásás után a szarvban marad, vagy kiütögetik és üvegbe töltik. Szárazon és világos helyen tárolják – vagyis éppen ellenkezőleg, mint a nedvesen és sötétben tartott humuszpreparátumot és a komposztpreparátumokat (lásd: a preparátumok tárolása).

Hatása a növényre és az érésre

A biodinamikus felfogás szerint a kvarcpreparátum a fényen keresztül hat: elősegíti a növény fényfelvételét, az asszimilációt (vagyis cukor és építőanyagok képzését a fényből) és a harmonikus érést. Erika Riese, Frieda Bessenich és Ehrenfried Pfeiffer klasszikus kísérlete (1941) alátámasztotta ezt a képet: a kvarcpreparátum megszüntette egy festékanyag (eozin) hatását, amely zavarja a növény fény felé tájékozódását – ebből a kutatók arra következtettek, hogy a kvarcpreparátum „úgy hat, mint a fény”, és elősegíti az asszimilációt.

Fontos az a pontosítás, amelyet már a korai gyakorlati szakemberek hangsúlyoztak: a kvarcpreparátum nemcsak az asszimilációt, hanem a növény egész anyagcseréjét serkenti (így Georg Merckens). Karl Tress fokozott asszimilációt, több szárazanyagot és jobb érést írt le, továbbá „az íz, az aroma, az eltarthatóság, a cukortartalom fokozódását” és teljesebb értékű fehérjét. Ehhez a hatásképhez illik az is, hogy a kvarcpreparátumot az érési gáz, az etilén ellenszereplőjeként írták le.

A biodinamikus tapasztalat szerint a humusz- és a kvarcpreparátum együtt „normalizálja” a szárba szökkenést és az érést – a növény óvatosabban nő és egyenletesebben érik, mint ásványi trágyázás mellett. Ehrenfried Pfeiffer így foglalta össze a preparátumok munkamegosztását: „Az 500-as preparátum különösen a gyökerek növekedésére hat […], az 501-es preparátum fokozza az asszimilációs képességet.”

A kvarcpreparátum alkalmazása

Az alkalmazásnál a napszak, a fejlődési szakasz és az adagolás dönt a hatásról – és ebben a kvarcpreparátum igényesebb, mint a humuszpreparátum.

Napszak: reggel

A kvarcpreparátumot kora reggel permetezik, amikor a növény elkezdi felvenni a fényt – sok gyakorló szeretne délre végezni. A derült idő támogatja a hatást; a tűző déli napot, a szárító vagy hideg szeleket kerülik. Védett termesztésben (üvegházban) ugyanez érvényes: reggel permetezni és jól szellőztetni. Az érés kezdetével a permetezést inkább délutánra teszik.

Fejlődési szakasz és ritmus

A talajt előkészítő humuszpreparátummal szemben a kvarcpreparátumot a növekvő növényre juttatják ki – jellemzően a második-harmadik valódi levéltől, illetve a négyleveles állapottól. A ritmikus permetezés vált be: három egymást követő napon ugyanabban az időpontban, két-három hetente megismételve; Maria Thun kilenc-tíz napos közökkel dolgozott. Levélnövényeknél a hangsúly a betakarítás előtti időszakon van, termésnövényeknél a virágzás utánin, gyökérnövényeknél pedig akkor, amikor a gyökér vastagodása megindul.

A gyakorlat egy fontos figyelmeztetése: a kvarcpreparátumot nem szabad rossz időben permetezni. Érő növényeknél idő előtt beindíthatja a magképzést – a levélzöldség magszárba szökhet. Aki viszont elhanyagolja a kovát vagy túl ritkán permetezi, Hugh Lovel szerint azt kockáztatja, hogy a növény mészanyagcseréje is kibillen az egyensúlyából.

Adagolás

A kijuttatott mennyiség nagyon kicsi: körülbelül egy gramm 10–15 liter vízben 2500 négyzetméterre, vagyis hektáronként mintegy négy gramm; fás és bokros ültetvényekben nagyjából ennek kétszerese. Tartós szárazságban bevált, hogy este humuszpreparátumot, másnap reggel kvarcpreparátumot permeteznek – az ellentétpár együttműködése a növekedés és az érés kiegyensúlyozására.

A keverés

A humuszpreparátumhoz hasonlóan a kvarcpreparátumot is egy órán át ritmikusan keverik kijuttatás előtt (örvény – káosz – ellenirány), majd gyorsan kipermetezik, mert a megkevert preparátum hatása körülbelül egy nap után gyengül. A humusz- és a kvarcpreparátum keverése között az edényt kitisztítják. Részletesen: dinamizálás és a preparátumok kijuttatása.

A kvarcpreparátum és a Demeter

A Demeter-gazdaságok számára a kvarcpreparátum kötelező: a Demeter-irányelv minden terület növényein, a kultúrának megfelelő módon, évente legalább egyszeri alkalmazást ír elő. Ezzel a kvarcpreparátum – a humuszpreparátum mellett – a biodinamikus gazdálkodás két kötelező permetezésének egyike (bővebben: Demeter-minősítés).

Mit mutatnak a tartamkísérletek

A biodinamikus rendszer egészére vonatkozóan a FiBL DOK-tartamkísérlete (1978 óta) előnyöket mutat a talajtermékenység és a humusz terén.