Hamupreparátum (kártevőhamu)
A hamupreparátum vagy „kártevőhamu” Rudolf Steiner Mezőgazdasági kurzusában javasolt eljárás: a kártevőket meghatározott kozmikus konstellációkban elégetik, a hamut pedig erősen hígítva visszajuttatják a területre.
Mi a hamupreparátum?
A hamupreparátum, amelyet a biodinamikus hagyományban többnyire „kártevőhamunak” vagy „hamvasztásnak” neveznek, Rudolf Steiner Mezőgazdasági kurzusából (1924, GA 327, 6. előadás) származó elgondolás. Steiner itt a kártevők szabályozására ír le egy eljárást, amely nem a szokásos értelemben vett irtással dolgozik, hanem egyes példányok elégetésével és a közben keletkező hamu erősen hígított kijuttatásával. A mögötte álló gondolat Steiner szóhasználatával az érintett faj „szaporodóerejének megbénítása” a hamu célzott visszajuttatása révén.
Az eljárást állati kártevőkre (egerekre, pockokra, rovarokra) és módosított formában nem kívánt növényekre (gyomokra) is szánták.
Steiner útmutatása
A Mezőgazdasági kurzus 6. előadásában Steiner meglehetősen részletes útmutatást ad. Állati kártevőknél egy példányt meghatározott kozmikus konstellációban égetnek el; egereknél Steiner azt az időpontot nevezi meg, amikor a Vénusz a Skorpió jegyében áll. A keletkezett hamut dörzsöléssel („potenciálással”) egyre tovább hígítják, és kiszórva vagy vizes permetként kijuttatják az érintett területre.
Gyomokra Steiner hasonló eljárást ír le a nem kívánt növény magjával, szintén meghatározott kozmikus feltételek mellett.
Alkalmazás és elterjedtség
A gyakorlati biodinamikában a hamupreparátumot ritkán és óvatosan alkalmazzák. Kényes elgondolásnak számít: olyan eljárás, amely a biodinamikus körökben a tisztán gyakorlati alkalmazás és a szimbolikus cselekvés között ingadozik. Maria Thun beépítette az eljárást a vetési napokra vonatkozó felméréseibe, és konstellációs naptárakat vezetett ajánlott égetési időpontokkal; más biodinamikus iskolák (Wistinghausen, Stappung) inkább tartózkodóan említik a hamupreparátumot.
A Demeter-gazdaságok szintjén a kártevőhamu nem szabványosított intézkedés, hanem egyes gazdaságok által használt lehetőség, például a tárolókban tartósan jelen lévő egerek ellen vagy bizonyos rovarnyomásos időszakokban. A hatékonyságát a szakmai körök eltérően ítélik meg; szigorú vizsgálatok nincsenek.
A varroaatka elhamvasztása
Különösen vitatott alkalmazás a varroaatka elhamvasztása a biodinamikus méhészetben. Az elgondolás egy az egyben Steiner koncepcióját követi: a varroaatkákat meghatározott kozmikus feltételek mellett elégetik, a hamut hígítják, és a kaptárakra vagy a méhek repülőterére juttatják. Fontos tisztázni: a hamvasztás nem elismert varroakezelési eljárás, a bevált módszerek (oxálsav, hangyasav, a herefiasítás kivágása) egyikét sem pótolja, és állat-egészségügyi jogi szempontból nem minősül állatgyógyászati készítmény alkalmazásának.