Biodinamika és tudomány

Tudományos-e a biodinamikus gazdálkodás?

A kérdésre nem lehet egyszerű igennel vagy nemmel felelni – különbségtételt kíván. A biodinamikus gazdálkodás két szintet kapcsol össze: egy konkrét termesztési rendszert (zárt körforgás, komposztgazdálkodás, a szintetikus szerek mellőzése, állattartás) és egy világnézeti felépítményt Steiner szellemtudományából (kozmikus erők, képzőerők). A két szint eltérő mértékben ellenőrizhető – és éppen itt keletkezik a legtöbb félreértés.

Mit mutat a kutatás a rendszerről?

A termesztési rendszer egészéről megbízható adatok vannak. A legfontosabb bizonyíték az ökológiai gazdálkodás kutatóintézetének (FiBL) DOK tartamkísérlete: 1978 óta hasonlítja össze a svájci Therwilben a biodinamikus (D), a bioorganikus (O) és a konvencionális (K) gazdálkodást ugyanazon a táblán – ez a világ legjelentősebb ilyen jellegű szántóföldi tartamkísérlete. A biodinamikus rendszer a talajtermékenység és a humuszgyarapodás terén szerepel a legjobban: magasabb humusztartalom, a talajélőlények jelentősen nagyobb aktivitása és sokfélesége, stabilabb talajszerkezet – a konvencionális termés mintegy 85 százaléka mellett, lényegesen kisebb ráfordítással. A darmstadti tartamtrágyázási kísérlet is azt találta, hogy a preparátum és az érlelt trágya növeli a talaj humusztartalmát és biológiai aktivitását.

Hogy a jó komposztgazdálkodással működő zárt körforgás a talajt gyarapítja, az tehát nemcsak meggyőződés, hanem mérhető.

Mire utal a kutatás a preparátumokkal kapcsolatban?

Nehezebb a szélsőséges hígításban alkalmazott egyes preparátumok elkülönített hatásának kérdése. Vannak erre utaló jelek, de zárt bizonyítási lánc nincs: szakirodalmi áttekintések hormonszerű anyagokat írnak le a humusz- és a kvarcpreparátumban, valamint mikrobiális „oltóanyagként” való hatást; egyes kísérletek (például a kvarcpreparátummal végzett klasszikus eozinkísérlet) hatásokra utalnak. Hartmut Spiess és más kutatók a hatást „rendszerszabályozásként” foglalják össze – kiegyenlítő, egyetlen mért értékhez nehezen köthető, és erősen függ a termőhelytől és a gazdálkodás vezetésétől.

Élelmiszer-minőség

Több vizsgálat arra utal, hogy a biodinamikusan előállított termékek a minőségi jellemzőkben élen járnak – például több antioxidánst tartalmaznak (egy salátavizsgálatban a biodinamikus a bio, a bio pedig a konvencionális fölött állt), jobban tárolhatók, és kevesebb bennük a nitrát. Ezek az összehasonlítások többnyire a teljes rendszerre vonatkoznak; a preparátumok sajátos hozzájárulását tisztán elkülöníteni módszertanilag továbbra is nehéz.

Az ezotéria vádja

A kritikusok a biodinamikát antropozófiai alapjai miatt ezoterikusnak nevezik. Ez annyiban helytálló, hogy a központi indoklások valóban egy szellemtudományos világképből származnak, és nem empirikus kutatásból – a „kozmikus erők”, a tehénszarv és a szarvashólyag szerepe, az állatövi hatások természettudományosan nem vezethetők le. Fordítva viszont tisztességtelen volna ebből arra következtetni, hogy az egész rendszer hatástalan: a talajtermékenységben és a humuszban mutatkozó rendszerszintű előnyök igazoltak.

Az őszinte hozzáállás ezért elválasztja a bizonyíthatót a világnézetitől, ahelyett hogy általánosságban elítélné vagy túlmagasztalná.