Kvarc
A kvarc (hegyikristály) a kvarcpreparátum (501) ásványi alapanyaga. Finomra őrölve nagy, fényre érzékeny felületet ad – ez a biodinamikus fénypreparátum alapja.
Mi a kvarc a biodinamikában?
A kvarc a kvarcpreparátum (501-es preparátum) ásványi alapanyaga. Kémiailag a kvarc szilícium-dioxid (SiO₂, kovasavanhidrid), a földkéreg leggyakoribb kémiai vegyülete. Tiszta formájában akadálytalanul átengedi a fényt, kemény és vízben oldhatatlan. A hegyikristály a kvarc tiszta, jól kikristályosodott, átlátszó formája. A biodinamikus gyakorlatban a kvarcot lisztfinomra őrlik, esővízzel péppé keverik, tehénszarvba töltik, és nyárra a földbe ássák.
A kova a biodinamikában a fény elemét képviseli — a talajhoz kötött mész és a földhöz kötött humuszpreparátum (500) ellenpólusát. Finomra őrölve igen nagy, fényre érzékeny felület keletkezik; a biodinamikus felfogás szerint ezen alapul a kvarc szerepe a fény- és érési folyamatok hordozójaként.
Kova a természetben, a növényben és az élőlényekben
Bár a kvarc kemény és oldhatatlan, kova mindenütt található, ahol fényfolyamatok játszanak szerepet. A növényvilágban a fűfélék és különösen a mezei zsurló magas kovatartalmában mutatkozik meg, valamint a pitypang kovatartalmú repítőszőrös termésében. Az állati és emberi testben a bőrben, a szemben és az idegekben fordul elő — vagyis éppen azokban az érzékszervekben, amelyek a fény felé fordulnak. A talajban a kova vázanyagként (homokszemcsék), az agyagban alumínium-szilikátként és kolloid formában található, amelyben a növények fel tudják venni; még a légkörben is finoman eloszolva jelen van.
Steiner a kovát a fény felvételének és közvetítésének képességével kapcsolta össze — az érzékszervek alkotórészeként a fényhez való viszonyára irányítja a figyelmet. Ez a megfigyelés a gondolati háttere annak, hogy kvarcból készül a „fénypreparátum”, a kvarcpreparátum: vízben egy órán át keverve és a növényre permetezve a nyári folyamatok során a talajban átalakult fényhatásokat hivatott közvetíteni, valamint elősegíteni és rendezni a növény anyagcseréjét.
Előkészítés a preparátumhoz
A kvarcpreparátumhoz 98 százaléknál nagyobb kovatartalmú alapanyagot használnak — hegyikristályt, kvarcitot, achátot, tűzkövet vagy káliföldpátot (ortoklászt). Az anyagot durván összetörik, dörzstálban eldörzsölik, és szitán meg üveglapon addig dolgozzák, amíg lisztszerűen porfinom nem lesz; minél finomabb, annál nagyobb a ható felület. Steiner a Mezőgazdasági kurzusban „lisztté dörzsölt kvarcról vagy kováról vagy akár ortoklászról, földpátról” beszélt. A lisztet röviddel húsvét után esővízzel éppen még folyós péppé keverik, tehénszarvba töltik, húsvét és pünkösd között elássák, és a nyár folyamán a nap erőinek teszik ki; szeptember végétől október elejéig kiássák. Részletek a kvarcpreparátum (501) szócikkben.
Mire használják a kvarcot a biodinamikában?
A kvarcpreparátum (501) alapanyagaként: finomra őrölve, esővízzel péppé keverve, a tehénszarvban a nyár folyamán földdé érlelve, fénypreparátumként reggel a növényre permetezve.
A hegyikristály ugyanaz, mint a kvarc?
A hegyikristály a kvarc tiszta, kristályos formája. A preparátumhoz a kvarcot amúgy is lisztfinomra őrlik; kovában gazdag alapanyagként a kvarcit, az achát, a tűzkő vagy az ortoklász is alkalmas.
Miért éppen a kova a „fénypreparátum”?
Mert a kova a természetben ott jelenik meg, ahol a fény szerepet játszik — az állat és az ember érzékszerveiben, a növény fényhez kötődő részeiben. A biodinamikában ezért a fény elemének hordozója és a földhöz kötött humuszpreparátum ellenpólusa.
Tárol a kvarc „információt” vagy „energiát”?
Nem — ez az elképzelés az ezotériából származik, és nem tartozik a biodinamikus gyakorlathoz. A biodinamikában a kvarc egyszerűen a fény elemének hordozója; a technikában hasznosított kvarcrezgés (órákban, elektronikában) egészen más dolog.