Mezei zsurló 508, a zsurlópreparátum
A mezei zsurló (508) különleges helyet foglal el: nem komposztpreparátum, hanem ápolószer. Teaként vagy főzetként permetezve magas kovatartalma szabályozza a gombanyomást.
Preparátumok · HoldnaptárPreparátumok a Hold szerint: mikor humuszpreparátum, mikor kvarcpreparátum →Mi a zsurlópreparátum (508)?
A mezei zsurló (Equisetum arvense), népies nevén „surlófű”, az 508-as preparátumszámot viseli, és a biodinamikus preparátumok között különleges helyet foglal el: nem komposztpreparátum (502–507), és nem is klasszikus permetező preparátum a humuszpreparátum és a kvarcpreparátum értelmében, hanem a növények erősítését szolgáló ápolószer. Ahelyett, hogy tehénszarvban vagy állati burokban érne, teaként vagy főzetként kifőzik, és megelőzésként a talajra és a növényekre permetezik. Célja a gombanyomás szabályozása — a növény magas kovatartalmán keresztül.
Az 508 így az a preparátum, amely a biodinamikus növényvédelmet a megelőző, erősítő oldalról szolgálja: nem pusztítja el a gombákat, hanem ellenállóbbá kell tennie a növényt és a talajt.
A mezei zsurló mint növény
A mezei zsurló nem virágos növény, hanem spórás, mint a páfrány és a moha — ősi növény, amelynek rokonai a karbon korban fa magasságúra nőttek. Jóval a szántási mélység alatt elágazó gyöktörzsrendszer húzódik. Tavasszal először egy halvány, el nem ágazó hajtás jelenik meg, egymásba illeszkedő „skatulyákból”, bunkó alakú spóratartóval; a spórákból mohaszerű előtelepek fejlődnek hím vagy női szervekkel. Csak ezután nő fel a mélyen fekvő gyöktörzsekből a zöld, meddő nyári hajtás.
A hajtások és a levelek hatszögletű, pálcika alakú „skatulyákból” állnak, amelyek magas kovasavtartalmuk miatt érdesek és kemények. Biodinamikus felfogás szerint éppen ez a közvetlenül a növényben megjelenő kova felelős a gombaszabályozó hatásért. Fontos megkülönböztetés: a mocsári és az erdei zsurló nem alkalmas a preparátumhoz; a mezei zsurló arról ismerhető fel, hogy a szár csomóközei (internódiumai) rövidebbek, mint az oldalhajtásokéi.
Steiner utalása és a biodinamikus besorolás
A biodinamikus hagyományban a zsurlót a komposzt- és trágyaterület kovahangsúlyú párjának tekintik: míg a kvarcpreparátum a kova-fény elvet a föld felett, a növényen keresztül, a pitypangpreparátum pedig a trágya oldaláról hozza működésbe, a zsurló a kovát közvetlenül, növényerősítésként juttatja a talajra és az állományra. Feladata a gombák szabályozása — biodinamikus elképzelés szerint fényerői révén visszatartja a „túlzott gombanövekedést”. A komposztpreparátumoktól eltérően az 508 a „hatos sorozaton” kívül áll, és önállóan alkalmazzák.
Készítés: tea vagy főzet
A mezei zsurlóból lehetőleg röviddel Szent Iván napja (június vége) előtt, napos napon gyűjtik az egész föld feletti zöld növényt, és szellős árnyékban nagyon vékonyan kiterítve szárítják; a kész drognak zöldnek kell lennie, és teaként, szellős zacskókban tárolják.
Az alkalmazáshoz 200–300 gramm szárított drogot (vagy 1–1,5 kg friss növényt) 10–20 liter vízben körülbelül egy órán át lassú tűzön főznek. Ezt a főzetet erősen hígítva használják: az 5–10 százalékos hígításból hektáronként mintegy 100 liter kerül a talajra és a növényekre. A főzött kivonat mellett hidegvizes áztatás (többnapos erjesztés) is szokásos; a kifőzött főzet a Wistinghausennél leírt alapforma.
Alkalmazás és időpont
A mezei zsurlót megelőzően és ismételten kell alkalmazni — nem a már kitört fertőzés leküzdésére való, hanem előzetes erősítésre. Ősszel egészen novemberig, tavasszal februártól/márciustól és nyár derekán juttatják ki. A zöldségtermesztésben ősszel elsősorban azokat a területeket kezelik, amelyeken a következő évben gombafertőzésre hajlamos kultúrák állnak majd. A talajra végzett permetezést gyakran ritmikus kvarcpreparátum-kijuttatással kombinálják, hogy a növényeket a fény oldaláról is erősítsék (lásd Termesztési gyakorlat a biodinamikus gazdaságban).
A használatra kész alkalmazás zsurlótea néven is ismert — ugyanaz a hatóanyag, a kifejezés az elkészítés módját hangsúlyozza.
Hatás
Biodinamikus felfogás szerint a mezei zsurló magas kovatartalma szabályozza a gombanyomást, és a fény oldaláról erősíti a növények egészségét. Ezt a hatást erősítésként és megelőzésként értik, nem gombaölő pusztításként. A növényvédelmi jog szerint a zsurlókivonat kiszereléstől függően növénykondicionáló szernek, illetve alapanyagnak minősül.
A Demeter-gazdaságoknál a zsurlóval végzett megelőző növényvédelem a bevett eszköztárhoz tartozik (lásd Termesztési gyakorlat a biodinamikus gazdaságban).
Komposztpreparátum az 508?
Nem. A mezei zsurló a növények erősítését szolgáló ápolószer, és a komposztpreparátumokon (502–507) kívül áll. Állati burokban sem érlelik.
Hogyan készül a zsurlópreparátum?
Teaként vagy főzetként: 200–300 g szárított növényt (vagy 1–1,5 kg frisset) 10–20 l vízben körülbelül egy órán át főznek, és erősen hígítva (5–10 %) permetezik.
Mi ellen használják a mezei zsurlót?
A gombanyomás megelőző szabályozására és a növények erősítésére — ismételten és előre, nem akut fertőzés leküzdésére.
Melyik zsurló a megfelelő?
Csak a mezei zsurló (Equisetum arvense). A mocsári és az erdei zsurló nem alkalmas; ismertetőjele, hogy a szár csomóközei rövidebbek, mint az oldalhajtásokéi.
Mikor kell gyűjteni?
Lehetőleg röviddel Szent Iván napja (június vége) előtt, napos napon, majd árnyékban vékonyan szárítani, amíg a drog zöld.