Tehénszarv: a humusz- és a kvarcpreparátum burka

Mi a tehénszarv szerepe a biodinamikában?

A tehénszarv az az edény, amelyben a két permetező preparátum érik: a humuszpreparátum (500) (tehéntrágya, télen át) és a kvarcpreparátum (501) (kvarcliszt, nyáron át). A szarvat megtöltik, a talajba ássák, és hónapok múlva újra kiássák; maga a burok nem kerül bele az alkalmazásba, hanem a biodinamikus felfogás szerint a tartalom érési folyamatát formálja. Ezzel a tehénszarv talán a biodinamikus gazdálkodás legismertebb jelképe.

Miért éppen a tehénszarv?

Az indoklás Rudolf Steinertől, a Mezőgazdasági kurzusból származik. A szarvat olyan szervnek tekintette, amely visszatartja a tehén emésztése során felszabaduló erőket: „Ebben az anyagcserében erők szabadulnak fel, amelyeket a szarvak és a paták visszatartanak, és ismét a test felépítésének szolgálatába állítanak.” A tehén tehát nem „sugározza” kifelé az erőit, hanem a szarvakon és a patákon keresztül visszatorlasztja őket a szervezetbe.

Steiner szerint éppen ez a torlasztó tulajdonság teszi a szarvat ideális edénnyé: ha a trágyát a szarvba teszik, és azt télen elássák, akkor „az anyagcsere-folyamatokban felszabaduló erők is felerősödnek, és visszasugároznak a trágyába”. Ez az ellenpólusa a szarvasagancsnak, amely Steiner szerint erőket ad le, és a föld kozmikus környezetével áll kapcsolatban – ezért használnak a cickafark-preparátumhoz (502) szarvashólyagot, és nem tehénszarvat.

Egy szarv két ellentétes pólushoz

Figyelemre méltó, hogy ugyanaz a szerv két poláris preparátumnak ad otthont. A humuszpreparátum télen át érik a talajban, amikor a föld a biodinamikus kép szerint „belélegzik”, és kozmikus erőket vesz fel – a nedves földi szférához tartozik. A kvarcpreparátum nyáron át érik, a nyári naperőknek kitéve – a fényszférához tartozik. A tehénszarv így az az edény, amely mindkét pólust – a földet és a fényt, a telet és a nyarat – be tudja fogadni.

Milyen szarvak alkalmasak?

Többször ellett tehenek jó formájú, sértetlen szarvait használják. Az ilyen szarvak az „ellési gyűrűkről” ismerhetők fel: ezek a szarvtőnél lévő befűződések, amelyek az ellés utáni tejtermelés megindulásakor keletkeznek, mert a szarv ilyenkor kevésbé vastagodik, inkább hosszában nő. A tehénszarv viszonylag nehéz, vastag falú, és többé-kevésbé spirálisan csavarodik a tömör szaru csúcsig; a csontcsap rövid és üregekkel átszőtt.

Alkalmatlanok a bikák és az ökrök szarvai: nincsenek rajtuk gyűrűk, vékony falúak, egyenesen, kúposan futnak a csúcsba, és a csontcsapjuk szinte teljesen kitölti a szarvat. A főzött, torz vagy sérült szarvak sem használhatók – a szarvnak, mint minden preparátumburoknak, „az élőben” kell maradnia, nem szabad denaturálni.

Beszerzés és gondozás

A szarvak lehetőleg ökológiai tartásból származó hazai tehenektől származzanak; a hagyományos gazdaságokból származó szarvakat a más takarmányozás és tartás miatt kerülik. Ha a szarvak csak csontcsappal együtt szerezhetők be, a csap öt–tizennégy nap után (napon, műanyag zsákban, szalma alatt vagy a komposztrakásban) könnyen kiválik.

A tehenek számának csökkenése és a szarvatlanság terjedése (genetikai szarvatlanság, szarvtalanítás) miatt pótlásként nőivarú állatok patáival is kísérleteznek, amelyek nem publikált kísérletekben (pl. Th. Dewes) egyelőre szintén alkalmasnak bizonyultak – a patákat párosával, nyílásukkal egymás felé fordítva ássák el.

Újrafelhasználás

Egy humuszpreparátum-szarv háromszor-ötször használható, amíg csak kissé sérült; az erősen elkorhadt szarvakat lecserélik. A kvarcpreparátumhoz viszont a szarvat általában csak egyszer használják. Az elhasznált szarvakat nehéz felaprítani; fák vagy cserjék ültetőgödrébe téve hosszan tartó táplálékforrást jelentenek a talajéletnek. Ugyanaz a preparátumgödör újra és újra használható.