Trágya a biodinamikában
A trágya a biodinamikus gazdaság központi gazdasági trágyája. A marha-, ló-, kecske- és tyúktrágyának megvannak a maga tulajdonságai; az istállótrágya, az almos trágya és a hígtrágya az alapvető tárolási formák.
Miről van szó?
A biodinamikus gyakorlatban a trágya a központi gazdasági trágya — a gazdaság állatainak szerves ürüléke, alommal keverve, komposztálva és visszajuttatva a területekre. Biodinamikus felfogás szerint ez az anyagi kapocs állat, talaj és növény között, és így az üzemi organizmus alappillére.
A gyakorlati nyelvben a „trágya” és a „ganéj” jelentése átfedi egymást (a ganéj a régebbi, népies szó, vidékenként elterjedt); szakmailag többnyire azonos jelentésben használják őket. Elsősorban állatfaj és tárolási forma szerint különböztetik meg.
Trágyafajták állatfaj szerint
A biodinamikus kánonban a marhatrágya a legfontosabb trágyafajta. Steiner a Mezőgazdasági kurzusban különleges helyet ad neki — a tehenet a jellegzetesen biodinamikus emésztő- és feldolgozóerő hordozójának tekinti. A marhatrágya viszonylag szegény nitrogénben, rostban gazdag, ásványianyag-tartalma kiegyensúlyozott, és „melegnek, nyugodtnak” számít — jól alkalmas komposztalapnak, amelyben a komposztpreparátumok kifejtik hatásukat. Tehéntrágyából készül a humuszpreparátum is.
A lótrágya forróbb és intenzívebb — magasabb nitrogéntartalom, gyorsabb érés, a korai ágyak és melegágyak klasszikus anyaga. A biodinamikus gazdasági gyakorlatban a lótartó gazdaságokban szokásos, de nem kötelező alkotórész.
A kecske- és a juhtrágya apró szemcséjű, száraz, magas kálium- és nitrogéntartalmú. Hagyományosan a bogyós gyümölcsökhöz, a szőlőhöz és a gyümölcsösökhöz becsülik; sok déli és alpesi biodinamikus gazdaság elsősorban kis kérődzőkkel dolgozik.
A tyúk- és a baromfitrágya nagyon tápanyagdús, alkalmazás előtt komposztálni vagy erősen hígítani kell, mert frissen károsíthatja a növényeket. A biodinamikus gyakorlatban alárendelt szerepe van, főként tyúktartó gazdaságokban, a fő trágyához keverve.
A sertéstrágya kevéssé elterjedt — a biodinamikus hagyományban ritkábban tartanak sertést, mint kérődzőt. Ha keletkezik, többnyire szalmával erősen felhígítják, és a fő komposztba dolgozzák be.
Tárolási formák
Az istállótrágya a klasszikus forma: állati ürülék és alom (szalma, széna, faforgács), az istállóban letaposva és nedvesen tartva, majd a trágyatelepen almos trágyaként tárolva.
Az almos trágya tömörebb, tárolt trágya — keményebb, mint keletkezéskor, és érése előrehaladott. A biodinamikus gyakorlatban az almos trágyát rendszerint komposzttá dolgozzák fel, a komposztpreparátumokkal beoltják, és hónapokig érlelik, mielőtt a szántóföldre kerül.
A hígtrágya a folyékony változat — állati ürülék alom nélkül vagy kevés alommal, tartályokban vagy aknákban gyűjtve. A biodinamikus gyakorlat kritikusan szemléli, mert egyoldalú nitrogénhatáshoz, kijuttatáskor pedig talajtömörödéshez vezethet. A Demeter-gazdaságok lehetőleg kevés hígtrágyával dolgoznak, és az almostrágya-komposztot részesítik előnyben. Ha hígtrágya keletkezik, kijuttatás előtt trágyakovásszal vagy a komposztpreparátumokkal kezelik.
A trágyakomposzt a végtermék — a komposztpreparátumokkal beoltott, érett almos trágya, amely a szántóföldre kerül. Ez a biodinamikus gazdaság központi trágyaforrása, és az a pont, ahol a preparátumok hatása belép a talaj anyagkörforgásába.
Amit a biodinamika másként lát
A biodinamikus módszer a trágya megítélésében nem elsősorban mennyiségileg (nitrogén, foszfor, kálium), hanem minőségileg különbözik a többi biogazdálkodástól. Nem a tápanyagszámítás a lényeges, hanem az, hogyan kezelték a trágyát — mennyi ideig tárolták, beoltották-e a preparátumokkal, saját istállóból származik-e, vagy vásárolt.
A klasszikus üzemi organizmusban a saját állattartásból származó saját trágya számít a legjobbnak. Vásárolt trágya lehetséges, de kevésbé becsült — idegen „gazdasági információt” hoz magával. A Demeter irányelvek korlátozzák a vásárolt szerves trágyák arányát; a részleteket maguk szabályozzák.
Gyakorlati alkalmazás
Egy klasszikus biodinamikus gazdaságban a trágya körforgása így zajlik: az állatok az istállóban, a trágya az alommal együtt a trágyatelepre, az almostrágya-komposztot a hat komposztpreparátummal beoltják, hat-tizenkét hónapig érlelik, az érett komposztot a vegetációs időszak előtt kijuttatják a területekre. A mennyiségek a gazdasági rendszertől függenek. Pierre Masson a vegyes gazdaság szántóföldi termesztésére hektáronként mintegy 15 tonna komposztált trágyát, a zöldségtermesztésre 10–40 tonnát, a gyümölcsfákra hektáronként és évente 5–12 tonna komposztot ad meg (Masson 2015, 163. o., 170. o. és a Gyümölcstermesztés fejezet).