Biodinamikus komposztpreparátumok 502–507

Mik a komposztpreparátumok?

A komposztpreparátumok az 502-től 507-ig számozott hat biodinamikus preparátum. A két permetező preparátummal ellentétben ezeket nem a talajra vagy a növényre permetezik, hanem komposztba, istállótrágyába, hígtrágyába és más gazdasági trágyákba juttatják. Ott a biodinamikus felfogás szerint irányítják az érési folyamatot, és meghatározzák a kész komposzt minőségét. Ezért trágyaadalék- vagy trágyapreparátumoknak is nevezik őket.

A döntő pont: a hat preparátum összetartozó együttesként hat. Rudolf Steiner a Mezőgazdasági kurzusban (5. előadás, GA 327) együtt vezette be őket, egy végigvonuló gondolattal: a trágyát ne ásványi adalékokkal „javítsák”, hanem élő erőkkel lássák el, amelyek képessé teszik arra, hogy „a földnek a megfelelő elevenséget juttassa”. Ezért a komposztpreparátumokat általában mindig együtt alkalmazzák; egyedül a folyékony macskagyökér kivétel, amely utoljára, a felületre kerül.

A hat preparátum áttekintése

Minden preparátum egy gyógynövényhez, egy állati burokhoz (a csalán és a macskagyökér kivételével) és Steiner szerint egy meghatározott anyagfolyamathoz tartozik:

Ez a hozzárendelés Steiner 5. előadásbeli jellemzését követi.

Miért hat preparátum – és miért éppen ezek a növények?

Steiner öt gyógynövényt választott (cickafark, kamilla, csalán, tölgykéreg, pitypang), és lezárásként a macskagyökérrel egészítette ki őket. Minden növény azt a képességet képviseli, hogy egy bizonyos anyagot „az élőben” vezessen: a cickafark a ként a káliummal együtt, a kamilla a kalciumot, a csalán ezen felül a vasat, a tölgykéreg a kalciumot különösen „ideális” szerkezetben a burjánzó betegséghajlam ellen, a pitypang a kovasavat, végül a macskagyökér a hőt a foszforhoz fűződő kapcsolatán keresztül. Így a hat preparátum olyan skálát fog át, amely érinti az érés, a nitrogénmegkötés, a növényegészség és a kovasavfelvétel lényeges folyamatait.

Steiner az öt szilárd növényt aligha pótolhatónak tartotta – a csalánról kifejezetten azt mondta, hogy „aligha más növényfajban” találni helyettesítőt. Szükség esetén a növények drogként is felhasználhatók.

Steiner végigvonuló gondolata

Steiner mind a hat preparátumnál ugyanazt az elvet követte: „az élőn belül maradni”, és nem „belemenni a szervetlen kémiába”. A cickafark a ként a káliummal rendezi, a kamilla feldolgozza a kalciumot, és a trágyát „nitrogéntartóbbá” teszi, a csalán „belsőleg érzékennyé” és „értelmessé” teszi, a tölgykéreg kalciumával a növénybetegségek ellen hat, a pitypang a kovasavat közvetíti, a macskagyökér a hőt.

Steiner „titkos alkímiáról” beszélt a szerves folyamatban, amely például a kálit és a meszet a hidrogén hatására nitrogénné alakíthatja – ez kép azokra az élő átalakulásokra, amelyeket a preparátumoknak el kell indítaniuk. Az 5. előadás összegzése: „Egy trágyaszert a jövőben ahelyett, hogy kémiai csip-csupságokkal kezelnék, cickafarkkal, kamillával, csalánnal, tölgykéreggel és pitypanggal kell kezelni” – hatodik összetevőként pedig a macskagyökérrel. Ehrenfried Pfeiffer később az 502–507-es sorozat összhatását a növények növekedésének általános erősítéseként foglalta össze.

A készítés áttekintése

A szilárd preparátumok közös alapmintát követnek: gyógynövényvirágokat (a tölgykéregnél a kérget, a csalánnál az egész növényt) gyűjtenek, a megfelelő állati burokba töltik, és egy évszakra a földre bízzák – a cickafarkat nyáron és télen át, a kamillát és a pitypangot télen át, a tölgykérget ősszel és télen át folyóvízben, a csalánt egy teljes évig burok nélkül, csak tőzeggel körülvéve. Tavasszal kiemelik, megszárítják és egymástól elkülönítve tárolják őket. A macskagyökér erjesztett virágléből készül. A részletek az egyes szócikkekben; a készítést a Demeter irányelvek kötelező érvénnyel szabályozzák.

Alkalmazás

Az öt szilárd preparátumot (502–506) kis darabkákként a komposztrakás vagy a trágyakazal fúrt lyukaiba dugják; a folyékony macskagyökeret (507) hígítva ráfecskendezik vagy ráöntik. Egy sorozat preparátumonként egy adagból áll (körülbelül egy köbcentiméter, a macskagyökérnél kettő-három), és mintegy tíz köbméter szilárd trágyához, illetve legfeljebb 20 m³ hígtrágyához vagy trágyaléhez elegendő. Akkor juttatják be őket, amikor szerves anyag keletkezik – a lehető legkorábban, és minden átforgatás vagy átszivattyúzás után újra. A preparátumokat egymástól elkülönítve tárolják, mindegyiket tőzeggel vagy kezeletlen kókuszrosttal körülvéve, hűvös, fagymentes helyen (lásd a preparátumok tárolása).

Azoknak a gazdaságoknak, amelyeknek nincsenek meg az egyes preparátumok, ott a gyűjtőpreparátum – a komposztpreparátumokból tehéntrágyával készített, szárított keverék. A trágyakovász Maria Thun nyomán és a „Mäusdorfi érésirányító” a komposztpreparátumok hatását erősíti a területen, illetve az érést irányítja.

Hatás

A biodinamikus felfogás szerint a komposztpreparátumok irányítják az érést, stabilizálják a nitrogénháztartást, javítják a humuszképződést, és hozzájárulnak a növények egészségéhez. A darmstadti tartamtrágyázási kísérletben a preparátum és az érlelt trágya növelte a talaj humusztartalmát és biológiai aktivitását.