Csalánpreparátum 504

Mi a csalánpreparátum (504)?

A csalánpreparátum (504) a hat komposztpreparátum közül a harmadik, és az egyetlen, amely állati burok nélkül készül: az egész virágzó növényt (Urtica dioica) csak egy réteg tőzeggel körülvéve egy teljes évre a talajba teszik. A komposzthoz és a gazdasági trágyához egészen kis mennyiségben adják, és a biodinamikus felfogás szerint „belsőleg érzékennyé” és „értelmessé” teszi őket, hogy megtartsák a nitrogént, és ne bomoljanak helytelen módon.

Steiner a csalánpreparátumnak különleges helyet tulajdonított. A csalán szerinte „a növénynövekedés legnagyobb jótevője”, és más növénnyel aligha pótolható: ez az az egy eset, amelyről az ötödik előadásban azt mondta, hogy pótlást „aligha találnánk más növényfajban ugyanilyen módon”.

A csalán mint növény

A nagy csalán félárnyékban, cserjék között, fák alatt és különösen ott nő, ahol nitrogénfelesleg van; ha felássák a termőhelyét, sötét, laza, humuszos földet találnak. Felálló szárral akár 1,50 m magasra nő, szára szilárd, rostos, négyélű, levelei fogazottak, szív alakúak, kihegyezettek. A kétlaki növény virága jelentéktelen, fürtös. A leveleken finom csalánszőrök ülnek, kovásodott fejecskével, amely érintésre letörik, és csípős sejtnedvet enged ki.

Erőteljes, messzire szétterjedő gyökérzete gyökérvizsgálatok szerint az egyik legsűrűbb begyökerezést adja, amelyet valaha megfigyeltek. Rizómájával a csalán széles telepeket alkot. Biodinamikusan olyan növénynek tartják, amely a talajnak, a növénynek, az állatnak és az embernek egyaránt javára válik: javítja a talajszerkezetet, elvonja a túlzott vas- és nitrogénhatásokat, kivonatként (csalánlé) pedig elterjedt növényerősítő szer.

Steiner jellemzése a Mezőgazdasági kurzusban

A Mezőgazdasági kurzus ötödik előadásában Steiner külön kiemelte a csalánt: „mindenes legény, roppant sokra képes”. A cickafarkhoz és a kamillához hasonlóan magában hordja a ként, amely „a szellemit mindenhová beilleszti és feldolgozza”, de ezen felül „sugárzásaiban és áramlásaiban a káliumot és a kalciumot is továbbvezeti”, és van még benne „egyfajta vassugárzás, amely majdnem olyan kedvező a természet menetének, mint a saját vérünkben lévő vassugárzás”. Innen ered híres képe: a csalánnak „tulajdonképpen az ember szíve körül kellene nőnie”, mert belső szerveződésében „hasonló ahhoz, ami a szív az emberi szervezetben”.

A trágyához keverve a preparátum „belsőleg érzékennyé” teszi azt, úgyhogy „nem tűri, hogy bármi helytelen módon bomoljon és … a nitrogént elengedje”. Steiner a talaj Urtica dioica általi „átértelmesítéséről” beszélt: a trágya képessé válik arra, hogy „a földet is, amelybe bedolgozzák, értelmessé tegye”, így a föld az éppen kívánt növényekhez igazodva individualizálódik. A kérdésekre adott válaszokban Steiner tisztázta, hogy az évelő Urtica dioica-ról van szó, és hogy a növényből a leveleket is fel lehet használni: az egész virágzó hajtást, gyökér nélkül.

Miért nincs állati burok?

A többi komposztpreparátummal ellentétben a csalánnak nincs szüksége szervburokra. Steiner „szarvashólyag nélkül, marhabél nélkül” egyszerűen a földbe ásatta, de hozzátesz „egy könnyű réteg … tőzegport”, „hogy valamennyire el legyen különítve a közvetlen talajtól”. A preparátum így közvetlenül a földi folyamatra van bízva, ami illik Steiner képéhez, amelyben a csalán a földi elemmel különösen rokon növény. A tőzegréteg elválasztja a korhadó növényi anyagot az ásványi talajtól, és szabályozza a nedvességet.

Készítése lépésről lépésre

Betakarítás. A nagy csalánt virágzása elején szedik (Közép-Európában többnyire júniusban). A virágzás kezdetét szélcsendben arról lehet felismerni, hogy forró időben a hímvirágok felpattannak, és apró virágporfelhőket engednek ki. Kora reggel kaszával közvetlenül a talaj fölött levágják, és délutánig fonnyadni hagyják.

Elásás tőzeggel. Gödröt ásnak (mint a többi preparátumnál, pangó víz nélkül). A megfonnyadt csalánt úgy csomagolják be, hogy oldalt és felül legalább 5 cm tőzeg vegye körül, mielőtt a kiásott föld visszakerül rá. Beváltak a kötegek, a durva szövésű zsák vagy a fenék nélküli faláda, amelyet tőzeggel vesznek körül, és szorosan belepréselt csalánnal töltenek meg.

Egy év a talajban. Egy teljes évig, télen és nyáron át marad a növény a földben, mielőtt a gödröt újra kinyitják. Az erősen elkorhadt csalán ekkor sötét, tömör, viszonylag vékony rétegben fekszik.

Kiemelés. Kiemeléskor a tőzegréteget óvatosan leveszik, és a kész, felaprított preparátumot a neki szánt edénybe töltik. Az üres gödröt rögtön újra kibélelik tőzeggel, és frissen kaszált csalánnal töltik meg; évekig ugyanerre a célra szolgál.

Mennyiség és szükséglet

Wistinghausen hektáronként mintegy 500 g friss, illetve 50–100 g szárított csalánnal számol. Egy 20–30 hektáros gazdaságnak nagyjából 10–20 kg friss csalán és ¼–½ bála tőzeg elég. Mivel a preparátumból sok kell, és bőkezűen kell alkalmazni, érdemes nagyobb mennyiséget készíteni. Egy kész adag, ahogy a többi szilárd komposztpreparátumnál, csak 1–2 cm³.

Hatása a komposztban

Steiner szerint a csalánpreparátum „roppant hatású szubsztancialitás”, amely a trágyát „értelmessé” teszi: képessé válik a nitrogén megtartására és a hibás bomlás elkerülésére, és ezt a rendet átviszi a földre. A biodinamikus hagyományban az 504-et tartják annak a preparátumnak, amely egyensúlyba hozza a vas-, kálium- és nitrogénfolyamatokat, és „érzékenységet” kölcsönöz a trágyának. Ehrenfried Pfeiffer a komposztpreparátumokat összességében a növekedés erősítéséhez sorolta.

A Demeter-gazdaságok számára a komposztpreparátumok alkalmazása kötelező (lásd Demeter-minősítés).

Alkalmazás

A csalánpreparátumot a többi komposztpreparátummal együtt kis gombócokként juttatják be a komposzthalomba vagy a trágyakazalba. Az öt szilárd preparátum (502–506) és a folyékony macskagyökér-preparátum (507) együtt ható sorozatot alkot; egy adag nagyjából tíz köbméter trágyához elég. A csalánpreparátumból bőven lehet használni.