Kamillapreparátum 503

Mi a kamillapreparátum (503)?

A kamillapreparátum (503) a hat komposztpreparátum közül a második. A valódi kamilla (Matricaria chamomilla) virágfejeiből készül, szarvasmarhabélben érik, és a komposzthoz a legkisebb mennyiségben adják. A biodinamikus felfogás szerint a kalciumot dolgozza fel és szabályozza a nitrogént: feladata, hogy a trágyát „nitrogéntartóbbá” tegye, és mindenekelőtt egészségesebb növényeket hozzon létre.

Míg a cickafark-preparátum (502) Steiner szerint elsősorban a káliumfolyamatban hat, a kamilla a kalciumra szakosodott. Mindkettő a trágyaadalékok ugyanazon együtteséhez tartozik, és együtt alkalmazzák őket. A sorban az 503-as preparátum hivatott rendezni a kalciumháztartást, és távol tartani a növénytől a „káros termésképző hatásokat”.

A kamilla mint növény

A valódi kamilla fényben csírázó növény, és többnyire egynyári. A tömörödött, eliszapolódott talajok kínálják számára a legjobb csírázási feltételeket, mert ott a kapilláris víz egészen a felszínig felemelkedik. A csíranövényekből sűrű bokor fejlődik szárnyasan szeldelt levelekkel és erősen elágazó hajtásokkal, amelyek végén sárga fészekvirágzat ül fehér sugárvirágokkal és a jellegzetes illattal. Kora nyártól késő nyárig virágzik, és tömegesen is megjelenhet. Finom, szétterülő gyökérzetével oldja a tömörödést, és szerkezetet ad a feltalajnak.

Fontos a faj meghatározása: a valódi kamillát használják, amely üreges vackáról és különleges, erős illatáról ismerhető fel — nem a hasonló kinézetű kerti kamillát, amely Steiner szerint „nem használható”. Az utak szélén és a vasúti sínek mentén vadon termő kamilla, amelyből kamillateát is főznek, a megfelelő.

Steiner jellemzése a Mezőgazdasági kurzusban

A Mezőgazdasági kurzus ötödik előadásában Steiner a kamillát közvetlenül a cickafark mellé állította. Ez is tartalmaz ként „homeopatikus adagban elosztva”, de „más mennyiségben, mert a kalciumot is fel kell dolgoznia”. A különbség a folyamatban rejlik: „A cickafark elsősorban a káliumképzési folyamatban fejti ki kénerejét … A kamilla viszont ehhez a kalciumot dolgozza fel”, és ezzel éppen azt, „ami lényegesen hozzájárulhat ahhoz, hogy azokat a káros termésképző hatásokat kizárjuk a növényből, és a növényt egészségesen tartsuk”.

A cickafarkkal ellentétben a kamillánál „a hólyag meglehetősen jelentéktelen”, ezzel szemben „nagyobb jelentőségű a bélfalak anyaga”. Ebből adódik a burok: hólyag helyett szarvasmarhabelet használnak. Steiner meg volt győződve arról, hogy így „olyan trágyát kapunk, amely először is ismét nitrogéntartóbb, mint más trágya”, amely ráadásul „úgy [élénkíti] a földet, hogy rendkívül serkentő módon hathat a növények növekedésére” — és „mindenekelőtt egészségesebb növényeket” hoz létre.

Miért szarvasmarhabél?

A vese és a hólyag között lezajló folyamat, amely a cickafark-preparátumnál számít, a kamillánál nem játszik szerepet. Itt a bélfal anyaga a mérvadó — annak a szervnek az anyaga, amelyben az emésztési folyamat a legintenzívebben érintkezik a felvett növénnyel. A tehén vékonybelét (éhbél és csípőbél) használják; a gyakorlat tapasztalatai szerint (Jörg Spranger) a vastagbél első, csigavonalban feltekeredő része („spirálbél” vagy „vastagbélkorong”) is alkalmas. A kész preparátum a bélben, a talajban telel át, korhadni kezd, de megőrzi jellegzetes illatát.

Készítés lépésről lépésre

A belek beszerzése és előkészítése. A belek lehetőleg a gazdaság saját vágásából származzanak. Mivel a vágás időpontja ritkán esik egybe a feldolgozással, a beleket kinyomják, mosatlanul és kifordítás nélkül légpumpával felfújják, elkötik, tető alatt vagy a napon megszárítják, és rovarbiztosan (erős zsákban vagy alumíniumládában, egy kevés illóolajjal a molyok ellen) tárolják. Fagyasztani nem szabad.

A kamillavirágok gyűjtése. A virágfejeket nyíló állapotban, napos időben, reggel szedik, nagyobb mennyiségnél már a virágzás kezdetén (körülbelül május végén). Bevált egy kis szedőfésű („kamillafésű”). A virágokat gézzel bevont kereten vagy papíron, szellős árnyékban szárítják, és ősszig zsákocskákban tárolják.

Töltés „kolbászokká”. Szeptember végétől október közepéig a szárított virágokat friss kamillanövényből vagy virágdrogból főzött teával megnedvesítik, és szorosan 20–50 cm hosszú béldarabokba töltik — mint a kolbásztöltésnél, tölcsérrel és töltőcsővel. Az egyik végét előre elkötik, a végén a másikat akasztóhurokkal zárják le. A kolbászokat néhány napig szárítják, hogy a bélhártya szorosan záródjon; frissen elásva a burok túl gyorsan elkorhad, és odacsalogatja az állatokat.

Elásás télre. A kamillapreparátumot is ősszel ássák el, és a telet a talajban tölti. Steiner különös hangsúlyt fektetett a helyre: lehetőleg humuszban gazdag föld, olyan helyen, „ahol a hó hosszabb ideig megmarad”, és a nap rásüt — hogy „lehetőleg a kozmikus-asztrális hatások” érvényesüljenek. Egerek és rókák ellen bodza, léces rács vagy két, nyílásával egymás felé fordított agyagcserép szolgál védőburokként.

Kiásás tavasszal. Húsvét körül és április végéig a kolbászokat óvatosan kiássák, a burkot felhasítják, a tartalmát kiveszik, szétmorzsolják, és szellős árnyékban gyorsan megszárítják. A burokmaradványok a rájuk tapadt kamilla- és földmaradékkal maguk is hordozzák a preparátum hatását, ezért trágyalébe, hígtrágyába vagy komposztrakásba kerülnek.

Mennyiségek és szükséglet

Wistinghausen hektáronkénti trágyaszükségletre körülbelül 250 g friss, illetve 25–50 g szárított kamillavirággal számol. Egy 20–30 hektáros gazdasághoz nagyjából 4–5 kg friss vagy ½–1 kg szárított virág és 1–2 m középbél elegendő. A tapasztalat szerint a kamillapreparátum „mindig kevés” — érdemes bőségesen készíteni belőle. Egy kész adag mindössze 1–2 cm³.

Hatása a komposztban

Steiner szerint a kamillapreparátum a trágyát „más trágyánál nitrogéntartóbbá” teszi, és a földet „rendkívül serkentő módon” élénkíti — mindenekelőtt pedig „egészségesebb növényeket” lehet vele létrehozni. A biodinamikus hagyományban az 503-as számít annak a preparátumnak, amely rendezi a kalciumháztartást és stabilizálja a korhadási folyamatot. Ehrenfried Pfeiffer az 502–507-es komposztpreparátumokat összességében a növény növekedési erejének erősítéséhez sorolta.

A Demeter-gazdaságok számára az alkalmazás kötelező (lásd Demeter-minősítés).

Alkalmazás

A többi komposztpreparátumhoz hasonlóan az 503-ast kis rögként juttatják a komposztrakás egy fúrt lyukába, és a másik öttel (502, 504, 505, 506 és a folyékony macskagyökér 507) együtt, sorozatként alkalmazzák. Egy adag körülbelül tíz köbméter trágyához elegendő. Külön tárolják, tőzegben vagy kókuszrostban, hűvös és fagymentes helyen (lásd a preparátumok tárolása).