Macskagyökér-preparátum 507

Mi a macskagyökér-preparátum (507)?

A macskagyökér-preparátum (507) a komposztpreparátumok közül a hatodik, egyben az utolsó, és az egyetlen folyékony: az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis) virágaiból készült erjesztett kivonat. Erősen hígítva a már preparátumokkal kezelt komposztra vagy trágyára permetezik. Biodinamikus felfogás szerint arra serkenti a trágyát, hogy „helyes módon” viszonyuljon a foszforszubsztanciához, és elterjedt hagyomány szerint „hőburkot” von a trágyakazal fölé.

A hat preparátum együttesében a macskagyökér a záróelem: az öt szilárd preparátumot (502–506) a kazal belsejébe juttatják, a macskagyökeret utolsóként a felszínen osztják el. Ez a sorozat „melegítő” köpenye.

A macskagyökér mint növény

Az orvosi macskagyökér évelő, júniusban virágzik ártereken, nedves erdőszéleken, árkok mentén vagy forrásos lejtőkön. Széles, vörösesen zöld tőlevélrózsájából gyorsan szökik fel üreges, bordázott-szögletes virágszára, amely akár két méter magasra nő, és fehér vagy lilásfehér csöves virágokból álló álernyőt hoz. Virágainak édes, ragacsos, jellegzetes illatú nedve sok rovart odacsalogat. A félárnyékot és a nedves, meszes talajt kedveli, gyöktörzzsel és maggal terjed, és néhány év után gyakran helyet változtat.

A biodinamikában a macskagyökér „hőnövénynek” számít: a virágzatban gyűlő meleget és a gyökérből nyert ismert nyugtató kivonatot egyaránt egy hőfolyamat kifejeződéseként értelmezik, amely a foszforral áll kapcsolatban (a foszfor az adenozin-trifoszfátban részt vesz az energia felvételében és leadásában).

Steiner jellemzése a Mezőgazdasági kurzusban

A Mezőgazdasági kurzus ötödik előadásában Steiner hatodik szerként tette hozzá a macskagyökeret: „Ha aztán még rászánja magát az ember, és mielőtt az így előkészített trágyát felhasználja, kipréseli a Valeriana officinalis, a macskagyökér virágait, és amit kipréselt, nagyon erősen felhígítja … akkor, ha a trágyához egészen finom módon hozzáadja a macskagyökérvirág e hígított levét, különösen azt idézheti elő benne, ami arra serkenti, hogy azzal szemben, amit foszforszubsztanciának nevezünk, a helyes módon viselkedjék.” Steiner szerint csak e „hat összetevővel”, a cickafarkkal, a kamillával, a csalánnal, a tölgykéreggel, a pitypanggal és a macskagyökérrel lehet trágyaléből, istállótrágyából vagy komposztból „egészen kiváló trágyát” készíteni.

Készítés lépésről lépésre

A virágok szedése. A frissen kinyílt virágzatokat reggel szedik; minden lelőhelyen hagynak néhányat a rovaroknak. Nagyobb mennyiség a gyors felmelegedés miatt nem maradhat sokáig a gyűjtőedényben.

A lé kinyerése. A virágokat finomra vágják vagy darálják, és kipréselik, hogy tiszta virágnedvet kapjanak, például húsdarálóval, gyümölcscentrifuga-feltéttel vagy gyümölcspréssel. Másik lehetőség, hogy a virágokat kevés esővízzel vagy kútvízzel megpermetezik, éjszakára állni hagyják, és másnap préselik ki. A törköly egy napig vízben áztatva és újra kipréselve használható második minőséget ad.

Erjesztés. A zöldtől kávébarnáig terjedő színű levet leszűrik, palackokba vagy üveglombikokba töltik, és gumisapkával vagy kotyogóval zárják le: a gázoknak távozniuk kell, levegő viszont nem juthat be. A levegőtől való elzárás elősegíti a kívánt erjedést. Csak nagyjából hat hét után zárják le szorosan (az azonnali bedugaszolásnál az erjedési gázok szétvethetnék az edényt). Az érett lé barnásvörös (kávészerű), illata erőteljes és harmonikus, gyümölcsös-savanykás; nem lehet rothadt vagy trágyalészagú.

Gondozás. Ha felül élesztőhártya, alul rothadó üledék képződik, a tartalmat az üledék nélkül sűrű szűrőn át friss edénybe öntik át, és szorosan lezárják. A trágyalészerűvé vált edények tartalmát nem semmisítik meg: nyírfagödörbe, komposztba, trágyaútra vagy hígtrágyaaknába kerül, a preparátum hatásos marad. Wistinghausen megjegyzi, hogy (statisztikailag nem ellenőrzött tapasztalat szerint) a trágyalészerű bomlás gyakran elkerülhető, ha szedéskor és feldolgozáskor kerülik a levélnapokat, és a virágnapokat részesítik előnyben (lásd vetési napok és az állatöv).

Tárolás

A macskagyökér-preparátumot zárt üvegedényben, hűvös, száraz, fagymentes, sötét helyiségben tárolják. A tárolással érik, és több évig használható, amíg megőrzi illatát. A szilárd komposztpreparátumokat tőzegben tárolják, a macskagyökér a sötét palackban marad (lásd a preparátumok tárolása).

Mennyiség és szükséglet

Egy 20–30 hektáros gazdaságnak nagyjából 2–3 kg friss macskagyökérvirág elég, amelyből kipréselve körülbelül egy liter lé lesz. Egy kész adag 2–3 cm³, valamivel több, mint a szilárd komposztpreparátumoknál. A hat preparátumból álló sorozatban az öt szilárdból 1–1 cm³, a macskagyökérből 2 cm³ van.

Hatás a komposztban

Steiner szerint a hígított macskagyökérlé arra serkenti a trágyát, hogy helyesen viszonyuljon a foszforszubsztanciához. A biodinamikus hagyományban az 507-es „hőpreparátumnak” számít: a trágyakazalra permetezve védő hőburkot ad neki, és elősegíti a talajéletet, többek között a giliszták életét; fagyvédő hatást is tulajdonítanak neki, például gyümölcsfavirágzáskor.

Demeter-gazdaságok számára a komposztpreparátumok használata kötelező (lásd Demeter-minősítés).

Felhasználás

A macskagyökér a preparátumokkal végzett munka zárásaként kerül sorra: erősen hígítva (langyos vízzel), röviden megkeverve a preparátumokkal kezelt komposztra, trágyakazalra vagy hígtrágyára permetezik, például locsolókannával, rőzseseprűvel vagy háti permetezővel. Az öt szilárd preparátumot teljes sorozattá egészíti ki. A trágyakezelésen túl a hígított macskagyökeret alkalmanként tavasszal és gyümölcsfavirágzáskor közvetlenül is kipermetezik, hő- és fagyvédő impulzusként.