Tölgykéreg-preparátum 505

Mi a tölgykéreg-preparátum (505)?

A tölgykéreg-preparátum (505) a hat komposztpreparátum közül a negyedik. A kocsányos tölgy (Quercus robur) aprított héjkérgéből készül, amely egy háziállat koponyaüregében, folyó vízben érik, és a komposzthoz a legkisebb mennyiségben adják. Ez a sorozat „kalciumpreparátuma”: a biodinamikus felfogás szerint arra hivatott, hogy képessé tegye a trágyát arra, hogy megelőzően fellépjen a növénybetegségekkel szemben, mert a túl erős, burjánzó életerőt rendezett mederbe tereli.

Míg a kamilla (503) a kalciumot egyféle, „építő” módon dolgozza fel, a tölgykéreg különösen ideális szerkezetben viszi be a kalciumot, amely Steiner szerint rendező és csillapító hatású — éppen akkor, amikor betegségek lépnek fel.

A tölgy mint növény

A tölgy az életért folytatott küzdelem és az erő jelképe, és alakja is erről a küzdelemről árulkodik: már a fiatal csíranövénynek le kell győznie a gombabetegségeket (például a lisztharmatot) és a rovarkártételt; a gyenge, sárgás-vöröses fiatal levelet gyakran megtámadják, mire a tölgy új oldalhajtásokon át növekszik tovább, és göcsörtössé válik. A gyenge fiatal levéllel szemben áll a szilárd, kemény, ellenálló fa. A kéreg az életkor előrehaladtával cserepesen felreped, és kifelé védelmet alkot.

Ez a kéreg maga is ellentéteket hordoz: egyrészt nagyon sok kalciumot (a hamu mintegy 75%-a kalcium-oxid), másrészt csersavat, amelyet korábban a bőrkészítésben használtak. A csersav rovarölő hatású, a kalcium gátolja a gombák növekedését. A biodinamikában a kérget „a növényi és az élő földi közötti köztes terméknek” tekintik.

Steiner jellemzése a Mezőgazdasági kurzusban

A Mezőgazdasági kurzus ötödik előadásában Steiner a tölgykéreg-preparátumot a növénybetegségek elleni szerként vezette be. A növénybetegségek „nagy része” „a trágyázás ésszerű alakításával valóban megszüntethető”. Ehhez kalciumot kell juttatni a talajba — de „az élő birodalmán belül”, nem közönséges mészként. A tölgy bőségesen tartalmaz kalciumot „finom kötésben”, és „különösen a tölgy kérge” az, amelyben a kalcium szerkezete „a legeszményibb”.

Steiner hatásképe: a kalcium „rendet teremt, ha az étertest túl erősen hat”, csillapítja az étertestet, és így felszabadítja az asztráltest hatásait. A tölgykéregben a kalcium úgy szerveződik, hogy „egy burjánzó éteri összehúzódik” — mégpedig „egészen szabályosan”, „sokkok” nélkül a szervezetben. Az érett masszából azt adják a trágyához, „ami valóban megadja nekik az erőt, hogy a káros növénybetegségeket megelőzően leküzdjék, feltartóztassák”.

Miért koponya — és melyik?

Burokként egy háziállat csontos koponyaürege szolgál. Steiner: „Akkor veszünk — szinte mindegy, melyik háziállatunktól — egy koponyát, egy koponyatetőt.” Ezzel megvan a fontos elhatárolás: háziállat koponyájáról van szó (szarvasmarha, juh, kecske, sertés vagy ló), nem vadállatéról. A koponyaboltozat meszes héja — a biodinamikus hagyomány képe szerint — erős ellentétek terét zárja körül: a legintenzívebb életfolyamatokat, miközben az agysejtek nem képesek megújulni. Az aprított tölgykéreg e meszes fedél védelme alatt kerül ellenőrzött rothadási folyamatba.

Készítés lépésről lépésre

A kéreg kinyerése. Augusztus közepétől szeptemberig 30 évesnél idősebb, lehetőleg még élő kocsányos tölgyekről (törzsátmérő 30–50 cm) leveszik a külső héjkérget és a kérget — Steiner „a legkülső kéregréteget [értette], amely szétesik, ha leválasztják”, vagyis a héjkérget. A gyakorlatban a héjkérget és a kérget a háncsig (de a háncs nélkül) veszik le. Vonókéssel, baltával vagy ráspollyal fejtik le, és kiterített ponyván gyűjtik össze; nagyobb szükséglet esetén az erdésszel egyeztetnek a kivágandó fákról.

Aprítás. A kérget zúzóval, kalapácsos malommal, bárddal vagy mozsárral és szitával morzsalékos szerkezetűre aprítják, úgy, hogy a legdurvább darabok nagyjából búzaszem–borsószem nagyságúak legyenek.

A koponya előkészítése és megtöltése. Az agyvelőtől kiürített, megtisztított koponyákat augusztus végétől szeptember végéig a nyakszirtlyukon át szorosan megtömik a száraz vagy enyhén megnedvesített tölgykéreggel. A kettéhasított koponyák mindkét felét megtöltik, a széleket gyúrt agyaggal összeragasztják, és dróttal összekötik; minden rést csontszilánkokkal és agyaggal tömítenek.

Érlelés vízben. A koponyát ott helyezik el, ahol időről időre friss eső- vagy hólé folyik át korhadó növényi anyagból álló iszaprétegen — például egy fa- vagy agyaghordóban az ereszcsatorna lefolyója alatt, amelyben a nyár folyamán a növényi anyag „növényi iszappá” iszapolódott. Steiner kifejezetten folyó hó- és esővizet kívánt; a korábban szokásos elásás közvizekben (tavak, patakok iszapjában) ennek nem felel meg, és vízjogi szempontból is aggályos. A koponya így telel át, ősszel és télen át.

Kiemelés. Április végén / május elején a koponyákat kiemelik az iszapból, a tölgykérget óvatosan kikaparják, és a többi preparátumhoz hasonlóan tárolják. A koponyákat általában csak egyszer használják.

Mennyiségek és szükséglet

Wistinghausen hektáronként körülbelül 50 g friss, illetve 25–50 g szárított tölgykéreggel számol. Egy 20–30 hektáros gazdasághoz nagyjából 1–2 kg friss vagy ½–1 kg szárított kéreg és mintegy három koponya elegendő. Egy kész adag mindössze 1–2 cm³. Mint minden komposztpreparátumnál, itt is erőimpulzusról van szó, nem anyagmennyiségről.

Hatása a komposztban

Steiner szerint a tölgykéreg-preparátum olyan erőt ad a trágyának, hogy a növénybetegségeket „megelőzően leküzdje, feltartóztassa” — vagyis megelőzően és rendezően hat, nem pusztítóan. A biodinamikus hagyományban az 505-ös számít annak a preparátumnak, amely csillapítja a túlburjánzó, betegségre hajlamos életerőt, és rendezi a kalciumháztartást. Ehrenfried Pfeiffer a komposztpreparátumokat összességében a növekedés erősítéséhez sorolta.

A Demeter-gazdaságok számára a komposztpreparátumok alkalmazása kötelező (lásd Demeter-minősítés).

Alkalmazás

A tölgykéreg-preparátumot a többi komposztpreparátummal együtt kis rögként juttatják a komposztrakásba vagy a trágyakazalba. Az öt szilárd preparátum (502–506) és a folyékony macskagyökér (507) együtt ható sorozatot alkot; egy adag körülbelül tíz köbméter trágyához elegendő.